21560. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szövet és hasonlók hajtására

egyik vége megy át és melyhez ezek a szalagok valamely alkalmas módon, pl. csomó segélyével hozzá vannak erősítve. (16) egy a szövet másik végén alkalmazott pálcza, melyhez a vonószalagok másik vége van kötve. Ez a pálcza azonkívül még egy (17) horonnyal is el van látva, hogy a vonószalagok belső végét befogadja, továbbá az ugyanabban a pálczában alkalmazott nyílások mellett még egy (18) fület is visel, melyen a belső oldalon fekvő vonószalagot áthúzzuk és melytől a két vonószalag, t. i. a belső és külső oldalon fekvő vonószalag egymással párhuzamosan fut. A pálczáknak (19) fogantyúi vannak, melyek egyrészt a pálczák megfogására, másrészt a szalagoknak a berendezés összehúzása után történő föltekercselésére szolgálnak. Az V. és Va. ábra egy kiviteli módozatot mutat be, melynél a berendezés fölső (2) matriczája több egymástól független részre, így pld. a (14a) részekre van osztva, melyek fölváltva az egyik vagy másik oldal felé fölnyithatok és vagy az egész berendezést födik le, vagy pedig mint a (14b) részek, melyek közepükön is meg vannak osztva és két oldal felé nyithatók föl, legalább az alsó rész ama föliiletét födik le, melyen a szövet fekszik. Tehát háromféle (14 14a és 14b) rész van alkalmazva, melyeket a végzendő munkának megfelelően lehet fölhasználni. A (14a) részek, melyeket fölváltva az egyik vagy a másik oldal felé lehet fölnyitni, igen czélszerűen alkalmazhatók, mert eme részek alkalmazásánál módunkban van a lefödött szövet bármely darabját megtekinteni és mert eme részeket könnyebben lehet a kellő helyzetben rögzíteni, mintha a részeket mind csak egy oldal felé, vagy mindkét oldal felé lehet fölnyitni. A VI., VII., VIII. és Villa, ábra egy hajtogató berendezést mutat be hosszirányban konvergáló ránczok előállítására, t. i. oly ránczok előállítására, melyek az egyik végükön szélesek, másik végük felé pedig fokozatosan megkeskenyednek. A (15a és 16a) oldalrudak ebben az esetben ékalakúak, míg a fölső és alsó (la és 2a) hajtogató részek körszelet alakúak. A IX., X. és XIII. ábrák egy hajtogató berendezést mutatnak be, melynek segélyével háromszög keresztmetszetű ránczok állíthatók elő. A fölső és alsó matriczának széles és keskeny hajtogató pálczái vaunak, melyek egymásután ellentétes irányban hajtogathatok össze, úgy hogy az egymás fölé fogódzó keskeny és széles ránczok vízszintesirányban háromszög keresztmetszetet mutatnak. A XI., XII. és XIV. ábra egy berendezést ábrázol késpenge keresztmetszetű hajtogató berendezés előállítására. Ennél a berendezésnél a fölső és alsó (lc és 2c) matriczák megfelelő, egymásba fogódzó hajtogató pálczákkal vannak ellátva. A vonószalagok nyílásokban vannak vezetve, melyek a széle3 hajtogatópálczák végeiben a (15) oldalpálczáktól kiindulva vannak alkalmazva. Ha a berendezésből eme vonózsinórokat eltávolítjuk és azokat úgy helyezzük el, mint a IX., X. és XIII. ábrán látható, vagy viszont, az egyik berendezést átalakíthatjuk a másikká, úgy hogy egy és ugyanavval a hajtogató berendezéssel háromszög ós késpenge keresztmetszetű ránczokat hajtogathatunk. Ez az átalakítás azért előnyös, mert a széles és keskeny hajtogató rudak elrendezése majdnem teljesen azonos. A XVIII. és XVIIIa. ábrán vegyes, egyenes vagy konvergáló ránczok előállítására szolgáló berendezés látható. Ennél a berendezésnél az, hogy minő ránczokat állítunk elő, a berendezés két részének viszonylagos helyzetétől függ, minek megfelelően helyezzük el a sajtolandó anyagot is. Ennél a berendezésnél a vonószalagokat elhagyhatjuk és számos (12a) furatot alkalmazhatunk oly czélból, hogy a fölső és alsó matriczát a furatokba húzott tű segélyével rögzíthessük a kellő helyzetben. Tehát a berendezést kezelő munkásnak módjában áll, hogy a fölső és alsó matricza viszonylagos helyzetét egymásra viszonyítva tetszőlegesen választhassa meg és így a szükségletnek megfelelően egyenes vagy konvergáló ránczokat sajtolhasson. Mint az a XIX. ábrán látható, a berendezést egy folytonos, kettős szövetcsík is képezheti és annak összefogására