21529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitroanyagok redukálására
laszt le. így tehát, mint ezt az I. b) példá- j ban ki fogjuk mutatni, képesek vagyunk csekély ónmennyiséggel tetszőleges mennyiségű nitroanyagot a megfelelő aminná redukálni. Megfigyeléseinkkel kísérletileg kimutattuk, hogy Haber föltevése (Technische Elektroehemie 523. 1.), mely szerint «pozitiv elektromosság átáramlása az elektródától az oldatba ki van zárva, ha az áram ugyanazon ionokat ellenkező értelemben az oldatból kiszállítja», még sem érvényes. Például a nitrobenzolnak redukcziójánál anilinné nem szükséges tehát, hogy a keletkező anilinmennyiséggel aequivalens ónmennyiség menjen át az elektrolytbe, a nélkül, hogy ezt az áram ismét leválasztaná. Redukálási eljárásunk megengedi igen nagy áramsűrűség alkalmazását, egészen 1800 amperig m2 -ként, úgy hogy a redukczió gyors lefolyása biztosítva van. Hogy a redukcziónál túlságosan intenzív melegfejlődés föl ne lépjen, kívánatos a katódatér hűtése. Kellő módon végzett redukcziónál hydrogénfejlődés nem lép föl előbb,semmint a nitroanyag csaknem összes mennyisége redukálva van és ennek befejezése után a katóda folyadékban ón nincsen, úgy hogy ennek bepárologtatása útján a bázisok sósavas sóik alakjában direkt tisztán előállíthatók. Példák. I. A nitrobenzol redukálása anilinné. a) Onkatóda alkalmazása. Egy elektrolytikus bontóczellát diafragmával anóda- és katódatérre választunk szét. Az elsőbe 30%-os kénsavat öntünk és indifferens anyagból készült katódát alkalmazunk. A katódatérbe, mely czélszerűen kavarókészűlékkel és hűtőköpennyel van ellátva, 150 térrész alkohol, 50 térrész füstölgő sósav és 25 térrész nitrobenzol oldatát vagy 25 térrész nitrobenzolnak 50 térrész füstölgő sósavval és 50 térrész vízzel való elegyét töltjük, katóda gyanánt pedig ónból készült elektródát használunk. A redukálást előnyösen m2 -ként 1800 ampére sűrűségű áram bevezetése útján végezzük körülbelül 0,5 volt fürdőfeszültség mellett. A redukczió erélyesen és hydrogénfejlődés nélkül megy végbe; a föllépő nagy melegfejlődést a jó hűtés megszünteti, míg egyidejűleg a katódafolyadékot kavarással állandó mozgásban tartjuk. A redukczió be van fejezve, mihelyt szabályos hydrogénfejlődés mutatkozik. Ekkor az árambevezetést megszüntetjük, a színtelen katódafolyadékot a lebegő ónszivacstól szűrés útján eltávolítjuk és bepárologtatjuk. Sósavas anilin színtelen kristálytömeg alakjában marad vissza, melyből az anilint ismert módon kiválaszthatjuk. A kihozatal csaknem a teoretikusan számított mennyiségnek felel meg. b) Közömbös katóda alkalmazása ónsó jelenléte mellett. Az elektrolytikus bontóczella kettéosztása anóda- és katódatérre épen úgy történik, mint la) alatt, csakhogy a katódatérben nem ónkatódát, hanem valamely közömbös katódát pl. nikkeldróthálóból alkalmazunk és a katódafolyadékhoz, mely 12 súly rész nitrobenzolnak 75 térrész füstölgő sósavval és 50 térrész vízzel való elegyéből áll, még 2 súlyrész ónchlórürt adunk. Az áram bevezetésénél, melyet m2 -ként körülbelül 1000 ampére sűrűséggel alkalmazunk, mi mellett a fürdőfeszültség. 8,5 volt, a nikkelkatódán fémón válik le, mely azután épen úgy működik, mint az la) alatt alkalmazott ónkatóda. Mihelyt a mutatkozó hydrogénfejlődés a jelen volt nitrobenzol teljes redukálását jelzi, a sósavas anilin képződéshez szükséges mennyiségű sósav hozzáadása mellett mindig újra nitrobenzolt adhatunk hozzá és a katódafolyadékban annyira szaporítjuk a sósavas anilint, hogy ez a lehűtésnél közvetlenül kikristályosodik. II. A p-nitrotoluol redukálása p-toluidinná. A kísérlet elrendezése olyan, mint la) alatt, a kotódatérbe pedig 20 súlyrész p-nitrotoluolból, 100 térrész rect. alkoholból és 10 térrész füstölgő sósavból álló elegyet töltünk.
