21528. lajstromszámú szabadalom • Dara- és derczetisztító gép párhuzamos forgattyúmozgással

szektor vagy háromszögalakúak (4. ábra). > A szitafölületet egymás mellé helyezett (ml) gázszövetekből készült szalagok képezik. Ezen szövetek sűrűbb vagy ritkább szövésűek lehetnek; czélszerűnek mutatkozott a széleken finom szövettel kezdeni és a szita közepe felé ritkább szöveteket alkalmazni. Azon helyen, hol két különböző szövésű szalag ér össze, merev (m2) szövetszalagokat alkalmazunk, mely szalagok magas szegésűek és a szitafölülettel tompa szöget képeznek (9. ábra). Ezen szövetszalagok kicsiny alapfölületük miatt nem kisebbítik, tetemesen a szitafölületet, mi a faszegélyekről nem állítható, a mennyiben ezek egy bizonyos, a osztályozásra nézve elveszett szitafölületet elfoglalnak. Ezen bevarrot szövetszalagok különösen a derczetisztításnál alkalmasak. A szitakeretek oldalain és külső végük egy részén a fogazott szélű levelekhez hasonló (n) fogazások vannak, melyeket a szitafölülettől az ívszerű oldal felé (n2) nyílásokkal, az ellenkező oldalon pedig (n3) nyílásokkal ellátott (nl) álló falak választanak el. A gázszövet tisztításra tisztító anyagról gondoskodunk. (Ilyenek a hüvelyes vetemények, magvak, kaucsuk-golyók.) A fogazott (n) szélzetek elrendezése arra való, hogy a tisztító anyaggal minden szitát egyszer körüljáratunk és így az anyag fölújítását hosszú időre nélkülözhetővé teszszük. Míg a gép működik, a tisztító anyag a szitán az (n3) nyílás felé halad; ott az (nl) falakkal határolt szitatérből kilép, kétfelé oszlik és a szitaszekrénynek közlött mozgás következtében a fogazott fölületeken, az (n) csipkézeten a szitaszer-kézet kerülete felé mozog, honnan az (n2) nyílásokon át ismét az osztályozó térbe jut. Minden körszektor-alakú szita fölött közel a külső szélhez egy (o) anyagosztó van (1., 2. és 6. ábra), mely czéljának megfelelően üreges szegment-alakú szekrénykét alkot, melyben (ol) szórónyílások vannak. A szitálandó anyag ezen osztóba az (o3) csövön lép be, még pedig először a (p) csatornákon át, a legfölsőbb szitákra. Hogy egynemű darát és derczét kapjunk, szükséges, hogy az anyagot mesterségesen leszívassuk és ilyen módon a finomabb és durvább héjrészektől (korpa) megszabadítsuk. A gép ezen czélra vagy az 1. ábra, vagy pedig a 2. ábra szerint lehet fölszerelve. Az 1. ábra szerint rövid (o2) csövek közvetlenül kötik össze, a ventilátort a szitaszekrénnyel. A tulajdonképeni szitakamrák,, melyek önmagukban zárt tereket alkotnak, (q) födelükön (ql) nyílásokkal vannak ellátva, melyeken keresztül a levegő leszivatik; ezen (ql) nyílások fölött egy eltolható lapos (q2) tolattyú van elrendezve, mely (q3) csavar az egyes osztályozó kamrák huzamerősségének a készítendő anyag minőségének megfelelő szabályozására szolgál. Egy a dara szitálására, illetőleg előállítására vonatkozó sokkalta tökéletesebb berendezést mutat a 2., 4. és 5. ábra, bár itt is az egyes körszektor alakú sziták leszívása ugyancsak a (q) födőben lévő (ql) nyílá; sokon keresztül történik. A ventilátorral való összeköttetést azonban külön (r) porgyüjtőkamrák eszközlik, melyeknek vízszintes alapsíkja szintén körszektor-alakú (4. és 5. ábra). Ezen gyűjtőszekrények két-két egymás mellett lévő szitakamra között vannak, úgy hogy egy gyűjtőkamra két szitakamra számára elégséges. Természetesen olyan kiviteli mód is lehetséges, melynél minden szita egy szomszédos porgyűjtő szekrénynyel van ellátva. A porgyűjtőszekrények függélyes oldalfalaiban, melyek egyúttal a szitakamrák j egy oldalfalát képezik, hosszúkás (rl) ha-i sítékok vannak és ilyen módon a korpa és I porrészekkel telített levegő a (ql) nyílásokból az (rl) hasítékokon át az (r) kamrákba jut. Itt hirtelen légritkulás támad és így a kivált termények legnagyobb részei alkalmat talál arra, hogy az (r2) fenéken leülepedjék; ezen fenék (r3) kivezető csatornával bír. A hasítékok széles-