21527. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szerkezet föltűző tűkhöz
Meg-jelent 1901. évi junius lió 17-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21527. szám. VI/a. OSZTÁLY. Biztonsági szerkezet föltűző tűkhöz. VOGDT ERNŐ ÉKSZERÉSZ BOROSZLÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 deczember 24-ike. Elsőbbsége 1899 szeptember 25-től kezdődik. Jelen találmány tárgya föltűző tűkhöz, kapcsokhoz, s hasonlókhoz való biztonsági szerkezetre vonatkozik, melynél egy oly zárókar van alkalmazva, mely a tű hegyét, ha erre véletlen nyomás hat, mindig visszavezeti a zárókampóba. Ezen találmány az eddig ismert hasonló szerkezetektől abban különbözik, hogy a zárókarnak képzelt forgáspontja a zárókampó nyílása felől eső oldalon van elrendezve és maga a zárókar nyugalmi allásában a tűvel szemben ferde fekvést foglal el, azon czélból, hogy ez által a tű hegyére ható esetleges véletlen nyomásnál ezen zárókar úgy állíttassák be, hogy az ferde helyzeténél és sajátosan elrendezett ideális forgáspontjánál fogva a tű hegyét állandóan a zárókampó szára mellett vezeti fölfelé, hogy ez által a tűhegy a kampóba ismét benyomassék. A mellékelt rajzlapon az 1. ábra egy ily zárószerkezettel ellátott melltűnek oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábrának fölülnézete, végül a 3. ábra a 2. ábrának végnézete, nagyobbított léptékben rajzolva, hol a zárókar és a tűhegy a zárásnak illetőleg a kinyitásnak megfelelő állásban telt illetőtőleg pontozott vonalakkal vannak megrajzolva. A tetszőleges ágyazaton (a) forgáspont körül elmozgatható, vagyis a melltűhöz sarokszerűleg elforgathatóan erősített (c) tű zárt állása mellett (d) horog alá illeszkedik, mely czélszerűen külön darabot képez. A kampó nyitott részének megfelelő oldalon egy rugalmas (f) kar van elrendezve, mely nyugalmi helyzeténél a 3. ábrán bemutatott állást foglalja el (d) kampóval szemben és azon törekvéssel bír, hogy (c) tűnek hegyét (d) kampóba beszorítsa. A mint azonban akár véletlenül, akár szándékosan (c) tűnek hegyére nyomás hat, ez a 3. ábrán föltüntetett állásból lefelé mozogva oly módon gyakorol nyomást a rugalmas karra, hogy ez ideális forgáspontja körül elforogva, a 3. ábrán pontozva rajzolt állást veszi föl és e közben, ezen ferde állásánál, valamint rugalmas hatásánál fogva törekszik (c) tűnek hegyét (d) kampónak szárához szorítani, s egyszersmind a tűhegyet fölfelé mozgatni, úgy hogy az utóbbi a kampó szára mellett végig csúszva, (d) zárókampóba jut. Ha azonban a tűhegyet szabaddá akarjuk tenni, azon czélból, hogy pl. a melltűt vagy hasonlót lekapcsolhassuk, úgy először (c) tűnek hegyét a 3. ábrán pontozva föltüntetett állásba kell lenyomnunk és azután a