21523. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsi lánczhajtással

— 2 nek a mótortengelyen való helyzete a láuczfeszítőnek kapcsoló rész gyanánt való alkalmazása által van meghatározva. Ennek következtében az eddigi váltóhajtások a jelen találmány szerinti motorkocsin nem alkalmazhatók egyszerűen, mivel a kapcsolókarmok, melyek a különböző áttevéseket bekapcsolják, nem férnek el a mótor tengelyén, ha csak a váltóhajtás számára nagyobb méretekre nem határozzuk el magukat és mindegyik váltókerék számára egy külön kapcsolókarmot kéziemeltyűvel akarunk elrendezni. A hajtórészek kis térre szorított elrendezése és a kéziemeltyük lehető csekély száma azonban minden motorkocsinak alapfőföltétele. Hogy tehát kis térre összeszorított szerkezet és legcsekélyebb számú kéziemeltyű mellett ezen motorkocsin is használhassunk valtóhajtást, a jelen találmányt még továbbá oda is képezzük ki, hogy a szokásos mozgékony kapcsolókarmok hetyett, maga a mótortengely tolható oldalt, úgy hogy egyetlen kéziemeltyű segélyével a mótortengelyen fölékelt kapcsolókarmok bekapcsolhatók. Mellékelt rajzon: az 1. ábra a szabadalom szerinti motorkocsi oldalnézete; a 2. ábra ugyanennek alaprajza; a 3. és 4. ábra nagyobb léptékben a kapcsolókat oldalnézetben, illetve alaprajzban tünteti föl; és az 5. és 6. ábra a váltóhajtást két egymásra merőleges metszetben mutatja. Az 1. és 2. ábrában példaképen oly motorkocsit választottunk, melynél a kocsiszekrény az (1) állványon nyugszik, mely állvány a (2) rúgók segélyével a (3) mellső tengelyen és a (4) rúgók segélyével a (6) hátsó tengely (5) rugóin nyugszik. A (7) mótor az (1) kocsiállvány egy külön (8) részén nyugszik, úgy hogy a (7) mótor is a (2) tartórúgók által rugalmasan van ágyazva. A (9) mótortengelyen az (a) lánczkerék ül, melynek forgását a (b) lánez a (6) hajtott tengely (d) lánczkerekére viszi át. A (d) lánczkerék a (c) differenczialművön (4. ábra) van megerősítve. A (9) mótortengelyt a (6) hajtott tengellyel azáltal kötjük össze csuklósan, hogy a (8) mótorállványon egy csuklós (m) kapcsoló van elrendezve. Hogy ezen kapcsoló egyidejűleg lánczfeszítő gyanánt is működjék, ezen kapcsoló legelőbb is keresztcsukló gyanánt van kiképezve. A (8) mótorállvány (1) részén (3. és 4. ábra) egy (s) csappal bíró (n) villa van megerősítve, mely (s) csap körül a (p) tag a vízszintes síkban foroghat. A (p) tag a (k) csavarorsón ülő (r) villa (q) csapja körül a függélyes síkban foroghat. Hogy ezen keresztcsukló egyetemes csuklót képezzen, a (k) csavarorsó, mely a íánczfeszítőt képezi; a (hl, h2) szelenczék segélyével az (i) csőben saját tengelye körül forgathatóan van ágyazva. Az (i) cső az (fl) (f2) kereszttartókban nyugszik, melyek a (gl, g2) rudakkal erősen össze vannak kötve. Ezen rudak (el, e2) végei golyóscsapágyakként vannak kiképezve, melyekben a (c) differencziálmű (cl, c2) ágai forognak. A (k) csavarorsó az (ol, o2) csavaranyák segélyével beállítható és rögzíthető. Mivel az (a) lánczkerék, mely a lánczfeszítővel egy függélyes síkban kell, hogy feküdjék, esetleges kapcsolások számára helyet igényel, ezen motorkocsi váltóhajtása az 5. és tí. ábrában föltüntetett következő módon van berendezve. A (9) mótortengely, melyen az (a) lánczkerék ül, a két laza (10, 11) váltókereket hordja, melyek a (14, 15, 16) váltóhajtás által hajtott (17) tengelyre ékelt (12, 13) kerekekkel állnak kapcsolatban. A (12, 13) kerekek a (14, 15, 16) váltohajtás által a (18) kapcsoló állása szerint hajtatnak. A (9) mótortengely fölékelt (19, 20) kapcsolókarmaival a (21, 22) csapágyakban eltolhatóan van ágyazva. Az eltolás a (23) szögemeltyű elforgatása által történik, mely a kéziemeltyüvel van összekötve. Hogy az (a) lánczkerék a (9) tengely eltolásánál helyzetében megmaradjon, a (9) tengely (24) középső része hasábalakú, melyre a lánczkerék föl van illesztve. Világos, hogy akadályokon való átmenetnél a mellső tengely a kocsi- és mótorállvánnyal együtt a vízszintes és függélyes