21520. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elektromos-relais, elektromos járművek és szállítóművek légnyomású fékeinek működtetésére

indítószerkezet kiiktatása alkalmával a levegő ezen térből el ne távozhasson, a czélból, hogy a dugattyú ezen esetben a relais érzékenységét ne szüntesse meg, mi által egyszersmind a harmadik föltételnek is eleget tettünk. A mellékelt rajzon a találmány tárgya foganatosítási alakjában, hosszmetszetben van föltüntetve és pedig oly helyzetben, midőn a relais meg van akasztva. Az (1) elektromágnest gerjesztő áram a munkavezetékről, illetőleg a kocsivezeték egy oly pontjáról ágazik el, mely rendesen feszültség alatt áll. A (3) emelő segélyével (4) tengely körül lengő (2) horgonyt az (5) rúgó az elektromágnes sarkfölületeiről lehúzza, ha az elektromágnes tekercselése véletlen vagy szándékos árammegszakítás folytán árammentessé válik. A (3) emelő ekkor a (6) húzórúd közvetítésével a (7) rudat fölemeli és ez által a (8) szelepet elengedi: ezen szelep ezután a (9) csövet és az ezzel összefüggő fékező légvezetéket a szabad levegővel köti össze, mi által a kocsik fékei működésbe helyeztetnek. A (10 11 12) differencziál-dugattyúnak a rajzban föltüntetett helyzetében a (7) rúd azonban nem mozoghat, mivel ezt a dugattyú (10) ütközője megakadályozza. Ugyanis a dugattyú (11) oldalára működő nyomás nagyobb, mint a (12) oldalára működő, mivel a (11) mögötti (13) térben komprimált levegő van, míg a (15) térben uralkodó nyomás egyelőre nem elegendő ahhoz, hogy a dugattyút a (13)-ban uralkodó nyomás ellenében fölemelje. Hogy a relaist szabaddá tegyük, a (16 17) úton át komprimált levegőt kell a (15) térbe vezetni. Ez vagy az által történik, hogy a mótor inditó szerkezete már az első helyzetében a (16) csövet egy csap vagy szelep segélyével egy komprimált légtartánnyal köti össze, vagy pedig pneumatikus folyadékrheosztát használatakor a (16) cső az előbbinek nyomólégteiével áll állandó összeköttetésben, úgy hogy a rheosztátnak mindenkori beiktatása alkalmával nyomólég jut a (13) térbe. A mint a (12) oldalra alulról ható nyomás meghaladja a (11) oldalra fölülről ható nyomást, a dugattyú emelkedik és a (7) rudat szabaddá teszi, mi által a relais érzékennyé válik. Az első föltételnek ily módon tehát eleget tettünk. Az előbbiekkel egy időben a (18) ütköző a (19) szelepet fölemeli és ez által a (15) teret a fékező légvezetékkel köti össze. Ha most utóbbit a fékeknek kézzel való működtetése czéljából a szabad levegővel kötjük össze, úgy a (19) szelepen át a (15) térben levő levegőnek egy része is eltávozik, a differencziál-dugattyú sülyed, mi által a relais megakasztatik. Ez által tehát a második föltételnek is eleget tettünk. Előfordulhat, hogy mi alatt a fékező légvezeték zárva van, tehát a midőn a relais a munkavezetékben föllépő árainmegszakítások iránt érzékeny, vagy az indító szerkezet (controller) vagy a pneumatikus folyadékrheosztát kiiktattatik. Ha a (15) tér egy folyadékrheosztát nyomólégterével áll összeköttetésben, mi által a rheosztátnak minden egyes beiktatása alkalmával nyomólég jut a (15) térbe és ez által a relais fölszabadíttatik, megtörténhetnék, hogy a folyadékrheosztát kiiktatásakor a nyomólég a (15) térből eltávoznék és a relaist a harmadik föltétel ellenében megakadályozná. Hogy ez meg ne történhessék, a (17) szele]) úgy van szerkesztve, hogy önműködően záródik, ha a légnyomás a (15) térben nagyobb, mint a (16) csőben. A levegő ugyan's a (15) térből csupán a (21) nyíláson és a szűk (22) furaton át távozhatik, Miután ezenkívül a differencziáldugattyúra erősített (20) menesztő a relais érzékeny állapotában a (17) szelepet még egy kissé fölemeli, úgy a kiáramló levegő még erősebben fojtatik és sebessége oly nagy lesz, hogy a szelepet fészkéhez löki. Ezen helyzetben a szelepet a (15) térben uralkodó túlnyomás tartja meg, úgy hogy a levegő a (15) térből el nem távozhatik és a differencziál-dugattyút helyzetében megtartja. Ez esetben a relais tehát érzékenységét nem veszti és ily módon a har| madik föltételnek is megfeleltünk. ! A relais természetesen nem csupán ily