21499. lajstromszámú szabadalom • Cziterához hasonló húros hangszer

— 2 — s a pengető alsó vége balról jobbra lendül, miközben az (1) ujj segélyével a húrt megpendíti. Midőn a billentyűt elbocsátjuk, az (e) emeltyű egy rúgó hatása alatt visszatér eredeti helyzetébe s ugjanez történik a pengetővel is. Hogy azonban ez utóbbi, visszalendülése alkalmával a húrt meg ne szólaltassa, az (1) ujj úgy van szerkesztve, hogy a visszatérés alkalmával kitérhessen ; esetleg azonkívül még egy a rajzon föl nem tüntetett hangtompítóval is össze lehet kötve. Némileg eltérő áttétel van a (v. f) billentyűknél alkalmazva. Ott ugyanis a (h) hasábok fölfelé irányúié rövid (w) karokkal vannak meghosszabbítva, melyek húzórudak segélyével egy másik, szintén csapok körül forgatható (m) hasábnak ugyanolyan meghosszabbításaival állnak kapcsolatban. A (v), ill. (f) billentyű lenyomása által az (m) hasáb lengő mozgásba hozható, mely az ismertetett kapcsolat révén a pengetővel közöltetik. A föntebbi egész berendezés egy (n) szánra van szerelve s azzal együtt két szomszédos liúr közötti távolságra félre tolható. Tehát a pengetők a szán állása szerint vagy a páratlan: (1, 3, 5, 2x)-el, vagy pedig a páros: (2, 4, 6, 2x), húrokat szólaltatják meg. Az előbbiek az alaphangzatra, utóbbiak pedig ennek változataira lehetnek hangolva. Valamint a húzó harmonikán való játszás alkalmával az egyik vagy másik csoport hangjait a fujtató széthúzása vagy összenyomása által hozzuk létre, a jelen esetben az egyik vagy másik csoporthoz tartozó húrok az (n) szán eltolása által jutnak azon helyzetbe, melyben megüthetők. Az eltolás az által történik, hogy a bal kéz gyűrűs- és középső ujjával a szánon elrendezett (o) nyelvre húzást gyakorolunk, míg az eredeti helyzetbe való visszatérést a (p) rúgó eszközli. Hogy a szán eltolása által a jobb kéz helyzete ne változzék, az (e) emeltyűk hátsó végei szélesre vannak kiképezve s ezen széles részükkel fogódzanak a (g) emeltyűk alsó részébe. Hasonló berendezést lehet természetesen a (v, f) billentyűkre vonatkozólag is alkalmazni. Ha a húrok számát megkétszerezzük vagy megsokszorozzuk a nélkül, hogy a berendezésen különben valamit változtatnánk, akkor egy pengetővel egyszerre két vagy több húrt üthetünk meg, miáltal a hangszer hangteljessége fokozódik. Az 5. ábra oly kiviteli alakot mutat, melyen két különböző hangnemben lehet játszani. A húrok itt oly módon vannak elrendezve, hogy az egyik hangnem alaphangzatára ennek változatai következnek, ezután jön a másik hangnem alaphangzata s végül ennek változatai. A mozgásnak a pengetőkre való átvitele a megrajzolt esetben kissé eltér az ismertetett szerkezettől, a mennyiben a pengetőt tartó (h) hasábra egy szög alakú (q) kar van erősítve, mely közvetlenül az (e) billentyű hátsó szélesebb végére fekszik. A szán itt olyan távolsággal mozdítható el, mely négy egymás után következő húr közötti távolsággal egyenlő. Hogy azonban egyik 'hangnemből a másikba véletlenségből át ne lehessen menni, arra a következő berendezés szolgál. A bal kézzel könnyen elérhető (r) emeltyű egy melső végére erősített (s) zárószögnél fogva az (n) szán falába metszett két (t) vezető hasíték egyikébe vagy másikába nyúlik váltakozva be s e hasítékok mindegyike ép oly hosszú, hogy a szán két szomszédos húr távolságára elmozdulhasson. A szerint, a mint (s) a (t) hasítékok egyikébe vagy másikába kapaszkodik, az egyik vagy másik hangnembe tartozó hangokat lehet megszólaltatni. Természetesen három hangnemen is lehetne játszani, a mikor is hat húrt kellene egy csoportban egyenesíteni s ehhez képest a szán eltolhatóságát is növelve, két (t) hasíték helyett hármat kellene alkalmazni. SZABADAI.MI IGÉNYEK. 1. Cziterához hasonló húros hangszer, melynek két csoportban elrendezett húrjai billentyűk segélyével működtetett pengetők által egyenként vagy csoportokban szólaltathatók meg, jellemezve az által, hogy a pengetők s ezek emeltyű-mecha-