21489. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékok oxydálására

Megjelent 1901. évi jnnins lió 12-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 21489. szám. iv/i. OSZTÁLY. Készülék folyadékok oxidálására. BEICHLING RÓBERT MÉRNÖK DORTMUNDBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 november hó 3-ika. A szabadalom tárgya egy készülék folyadékok oxydálására, melyben a kezelt folyadék többször egymásután finom sugarakra osztatik szét, úgy hogy lehetőleg nagy fölületet nyújt a levegőnek és ennek következtében lehetőleg sok oxygént képes fölvenni. Az egyes szétoszló periodusok közt a folyadék egy ülepítő tartányba kerül, melyben az oxydáczió termékek leülepedhetnek, a mi még az által is elősegíttetik, hogy ezen ülepítő tartány egy behelyezett henger által, mely fölül a folyadék fölszinéből kinyúlik, alul pedig a tartány fenekétől egy bizonyos távolságban van, két térre van < osztva, melyek közül a belső fölül egy túlfolyóval vagy hasonlóval van ellátva, úgy hogy a fölül beömlő víz a külső térben lesiilyedni és a belső térben ismét fölszállni kénytelen. Ily irányváltoztatásnál a nehéz részek tudvalevőleg igen könnyen kiválnak. Mellékelt rajz 1. és 2. ábrája ily készülék egy kiviteli alakját hosszmetszetben és alaprajzban mutatja. A 3. és 4 ábra (előbbi kisebb léptékben) két megváltoztatott kiviteli alakot mutat. A készülék az (a) ülepítő tartányból áll, melybe a (b) üreges henger van behelyezve. Utóbbi a (c) cső által az (a) tartány alatt elhelyezett (d) gyűjtő tartánnyal összeköttetésben áll. A (b) üreges henger fölül egy tányéralakú (e) födéllel van letakarva, melynek széle a (b) hengerből kiáll és szitaszerű lyukasztásokkal van ellátva oly módon, hogy az ezen tányérra öntött víz a szita nyílásain keresztül finom sugarakban lecsurog. Ezen (e) tányérból a víz vagy közvetlenül az (a) ülepítő tartányba eshetik, mint ez a 3. ábrában van föltüntetve, vagy pedig, a mint ez az 1. ábrában van toltüntetve, az első tányér alatt még egy második (f) tányért is alkalmazhatunk, mely a szélén szintén szitaszerű nyílásokkal bír, úgy hogy a víz itt még egyszer finom sugarakra osztatik szét. A víz ezen tányérokból az (a) ülepítő tartányba jut és itt nyugvásba jön, úgy hogy a fölvett oxygén által képzett oxydáczió termékek leülepedhetnek. Minthogy a (g) túlfolyó nyílások a folyadék fölszinének magasságában fekszenek és az ülepítő tartánya bővebb, alul nyitott (h) henger által két térre van osztva, világos, hogy a folyadék a külső térben sülyedni, ellenben a belsőben emelkedni kénytelen, hogy a (g) túlfolyó nyílásokon keresztül lefolyhasson. A (b) üreges henger belsejében ismét