21458. lajstromszámú szabadalom • Újítások fémcsövek előállítására való gépeken

— 2 — gyakorolt nyomása folytán, a fém a tövis hosszában (a (g) nyíllal ellenkező értelemben) eltolatik, úgy hogy a vastagság a kivánt méretre csökkentetik, illetve a cső megfelelő mértékben nyújtatik. Az 1. ábrában föltüntetett munkadarab a munkahengerek által először részben tömöríttetett, illetve nyújtatott. A munkadarabnak a két henger függélyes középsíkjától balra eső része, már a kész csővé van alakítva, míg az ezen síktól jobbra fekvő rész még a hengerek által megmunkálandó. : A (h) tövis az (i) nyomó vagy lökőrúdon levehetően van megerősítve, mely (i) rúd mellső végén egy hüvelyalakú (j) toldat van megerősítve. Ezen (j) toldat a 6. és 7. ábrákon nagyobb léptékben van föltüntetve, mely ábrák a tövisnek egy másik megerősítési módját mutatják. A (h) tövis és (i) nyomórúd 1. ábrában föltüntetett oldható kapcsolatát a tövis hátsó végén alkalmazott csavarmenet és nyomórúd mellső végén alkalmazott megfelelő anyamenet képezi. Az (i) nyomórúd csapágyakban szabadon eltolható, mely csapágyakat egy az (1) tartány fenekén kerekeken mozgatható (k) kocsi tartja. Ezen kocsi az (m) kézikerék segélyével mozgatható, melynek tengelyén az (n) fogaskerék ül, mely utóbbi az (1) tartány szélén megerősített fogasrúdba kapaszkodik. A nyomórúd hátsó vége csavarvonalalakú hornyokkal vagy nagy emelkedésű csavarmenetekkel van ellátva és egy a rúd elfordulását eszközlő csavaranyán megy keresztül, mely anya az (o) kilincstokban akként van elrendezve, hogy csak egy irányban foroghat. Az (i) nyomórúdra szerelt (p q r) és (s) gyűrűk közé a (t u) és (v) csavarrúgók vannak behelyezve. A gyűrűk úgy vannak a nyomórúdon elrendezve, hogy a nyomórúd a gyűrűkben eltolható. A (p) gyűrű a rögzített (w) peremhez támaszkodik, míg az (s) gyűrű az (o) kilincstokhoz szorul, Mialatt a (b) és (c) hengerek nagyobbsugarú részei, vagyis a munkafölületek hatnak az üreges (a) munkadarabra, utóbbi a (h) tövissel, valamint az (i) nyomórúddal együtt, mint föntebb jeleztetett, a (g) nyíl értelmében mozgattatik, a midőn a rúgók ezen mozgás alatt összenyomatnak. Ha azonban a kisebb sugarú részek, vagyis a hengerek kivágásai (melyek a munkadarabra nem gyakorolnak megmunkáló befolyást) állnak egymással szemben, akkor a megfeszített rúgók a nyomórudat a (h) tövissel és az üreges munkadarabbal együtt a (g) nyíllal ellenkező irányban ismét viszszanyomja, míg ezen mozgás az (x) és (v) ütközők által határoltatik, mely utóbbiak a munkadarab mindkét oldalán vannak elrendezve és a hengerek csapágyállványának vagy a tartókeretnek egy részét képezik. A (k) kocsit az (i) nyomórúd visszamozgása alatt az (m) kézikerék segélyével erősen tartjuk, míg a nyomórúd előre mozgásánál a kocsit az (m) kézikerék segélyével kissé előre mozgatjuk, mely mozgás a munkadarab bevezetését létesíti. Ily módon az egész cső ide-oda mozgása alatt fokozatosan a hengereken átvezettetik. Az (i) nyomórúd visszamozgásánál (a (g) nyíl értelmében) annak hátsó végén lévő, az (o) kilincstokban elrendezett anya-vagy csavartok az (i) rudat nem forgatja, mivel az anya az ezen mozgásnál keletkező forgási irányban szabadon foroghat. A nyomórúdnak a megfeszített rúgók általi előre mozgatásánál azonban az (o) kilincstok (z) kilincse (3. ábra) a csavaranyát megfogja, úgy hogy a nyomórúd és a vele összekötött tövis a reátolt csővel együtt csekély forgó mozgást kap. A csőnek ezen önműködően bekövetkező forgása által azt érjük el, hogy a hengerek a cső egész fölületére hatnak, a helyett, hogy csak két alkotóján működnének, a mi akkor következnék be, ha ezen elforgatás nem létesíttetnék. Miután az üreges munkadarab a (b) és (c) hengereket csaknem elhagyta és en-