21446. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor

Megrelent 1901. évi május hó ííO-án. MAGY. K1R SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21446. szám. VlI/a- OSZTÁLY. Elektromos akkumulátor. ALLARD GASTON MÉRNÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 deczember hó 29-ike. A találmány tárgya egy elektromos akkumulátor, melynek az eddig ismert gépekkel szemben sokféle előnye van, nevezetesen könnyen szerkeszthetők, a lökésekkel szemben igen ellenállók és kis súly mellett tetemes kapaczitással bírnak. Ezt az akkumulátort az jellemzi, hogy az ólmot valamely módon egymással összefont fonalak alakjában alkalmazzuk, legczélszerűebben vert vagy font kötelek, vagy általában egymással hosszanti irányban összefont fonalak alakjában, hogy azokat vert vagy font azbesztburkolattal burkolhassuk. Hogy az ily módon előállított elemeket könnyebben formálhassuk, az egyik elektródára az ólomvonalak közé ólomgelétet, a másikra miniumot kenünk. Az ily módon előállított és annak megfelelően, hogy miniummal vagy ólomgeléttel vannak-e bevonva, pozitív vagy negatív elektródát képező kötelek hosszúsága tökéletesen tetszőleges. Hogy az elektródákból akkumulátort állítsunk össze, a köteleket alkalmas hosszúságú darabokra vágjuk és a savanyított vizet tartalmazó edényben U vagy S alakjában vagy más tetszőleges alakban elhelyezzük. A kötél két végét fölbontjuk és a rézből készült vezetőrudakhoz forrasztjuk, hogy pl. az elektródákat lánczolatosan kapcsolhassuk egymással. Az elektródák szerkesztésénél, hogy a hatófölület jó és elég nagy legyen, a következő módon járunk el. Puhára vert azbesztlélek körül csavarmenetben 1 mm.-es vagy kisebb átmérőjű ólomdrótot tekercselünk föl. Ezt az első kötelet az ólom valamely peroxydjával vagy suboxydjával vonjuk be. Mikor a bevonat megszáradt, a kötél körül lehetőleg ritka szemű azbeszthálót kötünk, erre a kötélre újabb ólomfonalakat tekercselünk, melyeket ismét vagy ólomgeléttel vagy miniummal vonunk be, annak megfelelően, hogy pozitív vagy negatív elektródát akarunk-e előállítani. Lehet ily módon váltakozva több ólom-és azbesztréteget létesíteni. Végül az utolsó ólomréteget egy azbeszthálóval vonjuk be, melynek szemei lehetőleg sűrüek, hogy ily módon az anyagnak a rázkódások hatása alatt végbemenő lehullását meggátoljuk és az elektromos szigetelést biztosítsuk. Az azbeszt és a kötél alakjában használt ólomszálak kombinácziója következtében