21436. lajstromszámú szabadalom • Alakkövek boltozatok előállítására
s a mintaív mentén az ellenkező oldalon fölfelé haladva szintén a normális (2) alakkövek csatlakoznak hozzá, domború hátlapjukkal a (3) kövek teknőalakú mélyedésébe feküdve. Az ívet végül a tetőpontnál az utolsó normális (2) alakkő beillesztése által zárjuk be, mely a közönséges boltozatokat záró kövét helyettesíti. Természetesen ezen utolsó követ nem lehet egyszerűen fölülről lefelé, mint egy ékkövet, a többiek közé beilleszteni, hanem görbült alakjánál fogva a boltozat fejvége felől kell betolni. A 2. ábrán bemutatott foganatosításnál egy külön (4) ékkő van zárkő gyanánt alkalmazva s egy-egy darab (1) és (3) kő helyett minden ívsorhoz két-két darab használtatik föl az (1 és 3) alakkövekből. Mindkét oldalfalnál vagy falpillérnél egy-egy (1) kővel kezdjük meg a boltozatot s ezekhez csatlakoznak mindkét oldalon a tetőpont felé haladva a normális (2) alakkövek, végül mindkét felől utolsó kövek gyanánt a zárkő mellé egy-egy teknőalakú (3) követ illesztünk be s ez utóbbiak egymás felé fordított sík lapjai közé egy megfelelően méretezett (4) ékkövet helyezünk az egész boltozat zárköve gyanánt. Azonban az első kiviteli alaknál is folyamodhatunk olyan segédeszközhöz, mint a 2. ábrán látható, ha a záró hézag egy kő számára nagy volna, a mikor is egy kellő vastagságú normális alakkövet alkalmazunk zárkő gyanánt, tehát nem szükséges egy külön ékkő, melyet úgy is minden boltozat számára külön kellene készíteni, vagy pedig a kőműves állítaná elő egy normális kő lefaragása által. A (2) kövek sarló- vagy félholdalakkal bírnak, hol azonban a külső és belső körívek görbületi sugara ugyanaz. Ezen sugárral egyenlő úgy az (1) kő hátlapjának, mint a (3) kő teknőjének görbületi sugara is, fi miből következik, hogy" miután minden egyes kő domború háta a legközelebbinek homorú vájatába illik s abban ide-oda forgatható, ezen kövekkel bárminő mintaívet, legyen annak sugara, vagy az ív magassága és szélessége közti viszony bárminő, pontosan lehet követni s a boltozat ahhoz szorosan hozzásimulhat. Ehhez nem szükséges egyéb, minthogy minden következő (2) követ az előzőhöz képest megfelelően elforgassunk, míg psak helyesen nem áll, s ha esetleg nagy mérvű elforgatás volna szükséges, a mi kivételesen keskeny és igen magas boltozatoknál fordulhat elő, a munkás könnyen lefaraghatja a (2), illetve (3) kövek alsó csúcsait, melyek a kellő helyzetbe való beillesztést akadályoznák. Mint a 3. ábra pontozott vonalai mutatják, a kövek főméretei (hosszúság, szélesség. magasság) megegyeznek az ismeretes normális kövek méreteivel, csakhogy itt épen a pontozott vonalak által jelzett kiegészítő részek elesnek. Ezen új eljárás szerint épített boltozatok a bevezetésben említetteken kívül még azon különösen fontos előnnyel bírnak az eddigi ékköves boltozatok fölött, hogy igen nagy hőmérséklet-változások esetén, ha tehát erősen kitágulnak, de nem húzódnak ismét ugyanolyan erősen össze, egyes kövek kiesése a lehűlés után teljesen ki van zárva, tehát az ezzel járó igen terhes, gyakran az üzemet zavaró javítások elkeriiltetnek. Azon körülmény, hogy az egyes kövek különleges alakjuknál fogva szorosan egymásba fogódznak s nem eshetnek ki egyenként, lehetővé teszi a boltozatok és egyes boltivek építésén kíviil még egyenes, vízszintes. szabadon tartó falrészek előállítását is, hol a kezdő kövek az oszlopokra vagy gyámfalakra feküsznek s hozzájuk csatlakoznak a normális (2) kövek, míg a középső részt két, síklapjával egymás felé fordult (1) kő, vagy pedig egy darab, két ilyen kőnek megfelelő köralakú kő képezi. Ezen összeállítás ajtó-, és ablak-nyílások fölötti gyámkövek előállítására is alkalmazható s oly nagy szilárdsággal bír. hogy az egész egyetlen kőből állónak tetszik s a mellett külseje is csinos, mivel az ívalakú illesztési vonalak díszítések gyanánt hatnak. SZABADALMI IGÉNY. Alakkövek boltozatok előállítására, nevezetesen sarló- vagy félholdalakú normális
