21426. lajstromszámú szabadalom • Jármű közutak és sínpályák számára

alvázak és a (h) kerekeknek (hl) tengelyei közé iktatott rúgók teszik lehetővé. Úgy a (hl) tengelyek (7. ábra) végein, mint az (m) kocsikeret külső oldalain az (e) ágyazások vannak elrendezve, melyek között a kocsiszekrény terhét a (hl) tengelyekre áttevő (f) karok vannak elrendezve. Ezen (f) karok (6. ábra) fölső és alsó érintkezési hordföliiletei oly körívek szerint vannak kiképezve, melyeknek középpontjuk akként van választva, hogy a fölső érintkezési fölület körivének (p) középpontja az alsó érintkezési fölület körivének (o) középpontja alatt az (f) kar függélyes tengelyében fekszik. Ha most a jármű kanyarulatban halad, akkor, mivel a forgó alvázak a kanyarulatokban egymáshoz képest szög alatt állanak be, a kocsiszekrény az (f) karok fölött elmozdul és az (o és p) középpontok exczentriczitásának mérve szerint megemeltetik a végből, hogy aztán később a kanyarulat elhagyásánál annál könnyebben térhessen vissza ismét előbbi helyzetébe. Miként különösen a 4. és 5. ábrákból kitűnik, az (i) karok egyrészt a (b) forgó alvázakkal és másrészt a kocsikerethez erősített (k) kengyellel csuklósan vannak összekötve. Ha a járművel a sínpályáról közútra akarunk áttérni, a (g) kerekeket az (a) emelő szerkezet segélyével megemeljük; a (g) kerekeknek súlya ekkor az (i) karokat terheli, melyek azt a kocsiszekrényre viszik át. Ezen esetben az (f) karok nemcsak a kocsiszekrénynek és rakományának súlyát, hanem a (g) vezető kerekek súlyát is a (hl) főtengelyekre illetve azoknak (h) kerekeire viszik át. Ha a jármű kanyarodik, az (i) karok is rézsútosan állítódnak he és a (g) kerekek súlya a forgó alvázak elforgását rendkívül megkönnyíti. Minthogy azonban az (f) karok az alvázak elforgását megnehezítik, azért a karok ferde állásából eredő horizontalis erők lerontják egymást és a kocsi minden súrlódó fölület nélkül igen könnyen irányítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 13274. számú magyar szabadalomban védett jármű egy foganatosítási alakja két egymással összekapcsolt, két- vagy háromtengelyű forgó alvázzal, jellemezve azáltal, hogy a kocsikeret-terhe (f) karok vagy ingák segélyével a (hl) főtengelyekre vitetik át és kanyarulatokban való haladásnál megemeltetik, míg a (g) vezető kerekeket megemelt helyzetükben ugyancsak (i) karok hordják és kanyarulatokban való haladásnál sülyesztik, oly czélból, hogy a mindkét oldalon föllépő horizontalis erők lerontassanak és ezáltal a jármű könnyű irányítása lehetővé tétessék. 2. Az 1. alatt igényelt jármű egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az (f) karok a kocsiszekrényen és a főtengelyek végein elrendezett (e) ágyazások között foglalnak helyet és az (f) karoknak (gl) érintkezési fölületei oly körivek szerint vannak kiképezve, melyeknek középpontjuk az (f) karok függélyes tengelyéhen fekszik akként, hogy a fölső érintkezési föliiletnek (p) középpontja az alsó érintkezési föliiletnek (o) középpontja alatt fekszik, oly czélból, hogy kanyarulatokban való haladásnál a kocsiszekrény megemeltessék. 3. Az 1. alatt igényelt jármű egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy egyrészt a (b) forgó alváz keretéhez és másrészt az (m) kocsikerettel szilárdan összekötött (k) kengyelhez (i) karok csuklósan vannak megerősítve, melyek a megemelt (g) kerekeket hordják és ezeknek súlyát a kocsiszekrényre viszik át, kanyarulatokban való haladásnál pedig rézsútosan beállanak és a vezető kei-ekek súlyának hatásával az alváz kanyarodását megkönnyítik. (1 rajzlap melléklettel.) FALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁ. A BUDAPEST*.