21410. lajstromszámú szabadalom • Újítás légnyomású fékeken
- 2 -á fékhengerben észrevehető nyomásveszte- | ség be ne következzék és hogy az (I) ma- j nométer pontosan a féknyomást mutassa. Egy tetszőleges szerkezetű (J) biztonsági szelep meggátolja, hogy a nyomás a nyomásredukáló-csőben túlnagyra emelkedjék. A nyomásredukáló-csőhöz továbbá egy (K) kibocsátó-szelep csatlakozik a vonatvezető számára, úgy hogy ez a nyomólevegőt a nyomásredukáló-csőből kibocsáthatja, ha a fékeket teljesen meg kell oldani, illetőleg ha a féknyomást egy bizonyos mértékre kell csökkenteni. A (K) szelep és a (H) csap rendszerint csukva vannak. A (Gl) csőágban egy (L) visszacsapó szelep van elrendezve, mely a (G) nyomásredukálócső felé nyitva van, de a (D) működő-szelep felé zárva, olykép, hogy a levegő a nyomásredukáló-csőből a működőszelephez nem juthat, de a fékhengerből a nyomásredukáló-csőbe igen, ha ugyanis a működő-szelep a fék megoldásához szükséges helyzetében van és a segédtartány ismét megtöltetik. Ha a fékek meg vannak húzva. pl. nagyobb esésnél, miközben a vonatvezető a segédtartányt szokásos módon tölti és a fékkenger a (Gl) csőággal a működő-szelep közvetítésével összeköttetésben áll, világos, hogy a fékhengerből kiáramló nyomólevegő az (L) visszacsapó-szelepen keresztül a nyomásredukáló csőben uralkodó nyomással kiegyenlítődik, miközben a segédtartány ú jból megtöltetik. A nyomásredukáló-csőben és a fékhengerben uralkodó nyomás a (J) biztonsági - szelep terhelésétől függ és a segédtartány újbóli töltése közben a fékhengerben és a nyomásredukáló - esőben szintén fonnál. Amint a segédtartány töltése be van fejezve, a fékek a segédtartány teljes nyomásával meghúzhatok, azáltal, hogy a vonatvezető a (B) szelepet működésbe hozza, miközben a (Gl) csőág a fékhengertől el van zárva. Ha a fékek a nyomásredukálócsőben uralkodó nyomásnál \ csekélyebb nyomással húzandók meg, akkor ; csupán a (K) kibocsátószelepet kell meg- j nyitni, amíg a nyomás megfelelően csök- ! kent, illetőleg a külső levegő nyomásával ! egyenlővé vált; ezután becsukjuk a (K) kibocsátó szelepet, megnyitjuk a (H) szelepet, úgy hogy a nyomásredukáló cső töltése újból megkezdődhessék, mikor is az (L) visszacsapószelep a levegőnek a fékhengerbe való bejutását meggátolja. Azon esetben, ha néhány kocsi a vonatból lekapcsoltatik, az- utolsó kapcsolt kocsi kibocsátó-csapját elzárjuk. A lekapcsolt kocsiknál a kibocsátócsapokat kinyitjuk, liogj- a levegő a fékhengerekből kiszabadúlhasson. A nyomásredukáló-csőhöz a vonatban tetszőleges számú kocsi kapcsolható, vagy attól elválasztható, a nélkül, hogy ezáltal a fékek hatása megváltoznék. Azon esetben, ha a vonat valamennyi kocsija hozzá van kapcsolva a nyomásredukálócsőhöz, valamennyi kocsi fékhengere folytatólagos összeköttetésbe jut a nyomásredukálócsővel és a (K) kibocsátószeleppel. Ha a nyomásredukálócső egyik kapcsolata ketté szakadna, a fékek rendes módon meghúzhatok, úgy hogy a vonat fékezhető és a sérülés helyrehozható. Az (1) manométer ingadozásai által a nyomásveszteséget megmutatja és ezáltal a vonatvezetőt figyelmezteti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás légnyomású fékeken, azáltal jellemezve, hogy a müködőszelep kiömlőnyilásához egy visszacsapószeleppel ellátott csőág segélyével egy nyomásredukálócső csatlakozik akként, hogy a fékhengerből a nyomásredukálócsőbe levegő juthat, ellenben a nyomásredukálócsőből a fékhengerbe nem, azon czélból, hogy a fékeknek meghúzott állapotában a segédtartány újbóli megtöltése lehetővé váljék. 2. Az 1. pontban jellemzett elrendezéshez a nyomásredukálócső és a főtartány közé egy szelep közbeiktatása és a nyomás redukálócsövön a vonatvezető ellenőrzése alatt egy kibocsátószelep elrendezése. 3. Az 1. pontban igényelt berendezésnél a nyomásredukálócsővön a vonatvezető állóhelyén egy biztonsági-, vagy redukálószelep elrendezése. 4. Az 1. pontban igényelt berendezésnél a
