21408. lajstromszámú szabadalom • Szorítógyűrű talpas sinek gyors lerakására

1. ábrája a szorító gyűrűt fölszerelt ál­lapotban, a 2. ábra elölről, a 3. ábra alulról nézve mutatja. A gyűrű egy darab fémből, pl. öntött vagy kovácsolt vasból, aczélból stb. áll, s az egész magasságán végighaladó (a) fu­rat segélyével a síncsavar (1) szárára húz­ható. A gyűrű teste alul szélesebb sczél­szerűen le van gömbölyítve s alsó lapjá­nak közepét (c) sík képezi, mely közé a lépcsőzetesen emelkedő (d e f) ferde sí­kok sorakoznak. A gyűrű fölső része a sokszögletű (g) nyúlvánnyal van meghosz­szabbítva, melyre a kulcs illeszthető, vé­gül egyik oldala a (h) függélyes síkkal le van metszve. A gyűrű használata most már a követ­kező: A gyűrűt a síncsavar szárára húzzuk s ez utóbbit lecsavaroljuk a talpfába oly módon, hogy a gyűrű a talpfa és a meg­felelő síncsavar feje között foglaljon he^ lyet. A gyűrű lemetszett (h) oldalát a talpfa hosszirányára merőlegesen állítjuk. Mindezt előre elvégezhetjük s a síncsa­varokkal és szorító gyűrűkkel így fölsze­relt gerendákat szállítjuk a vágányhoz. Midőn a síneket a talpfákra helyeztük, nem kell egyebet tennünk, mint a szo­rító gyűrűket egy kulcs segélyével kissé elforgatni, a mikor is a gyűrűk vala­melyik ferde lapja erőteljes szorító ha­tást fog a sín talpára gyakorolni. Ha a vonatok közlekedése folytán a sinek né­mileg meglazultak volna, a helyett hogy, mint jelenleg szokás, a síncsavarokat ki­csavarnánk, elegendő, a síncsavarok érin­tése nélkül, ha a szorító gyűrűt valami­vel tovább forgatjuk, úgy hogy annakegy másik ferde lapja feküdjék rá a sín tal­pára. A sín leszerelése esetén a gyűrűt egy­szerűen visszafelé forgatjuk, mindaddig, míg függélyesen lemetszett oldala a sín talpának alsó élével párhuzamos nem lesz s ekkor a sín könnyen kiemelhető. Látjuk tehát, hogy ezen szorító gyűrű használatánál a sinek lerakása és eltávo­lítása -igen gyorsan és kevés költséggel eszközölhető s a vágány szilárdságának föntartása csekély munkával jár s nem szükséges a talpfákat használhatatlanság miatt olyan gyakran kicserélni, mint je­lenleg. Azonkívül ezen gyűrűk használatánál az esetleges megtágulás lehetetlen, mivel a gyűrűt csak a kulcs segélyével lehet el­forgatni. A síncsavarokat helyettesíthetjük a talp­fákba vert erős szögek által is, melyek­nek a talpfa alatti végét valamely tárcsá­val erősíthetjük meg, hogy ki ne legye­nek húzhatók. Azonkívül használhatunk kétfejű szögeket is, melyeknek alsó feje a talpfa alsó lapján nyugszik s a gyűrű a talpfa fölső lapja és a szög fölső feje között foglal helyet. A gyűrű méretei természetesen a sinek szerint változnak s az alsó lapján alkal­mazott lépcsőzetes ferde síkok száma, va­lamint a gyűrű előállítási módja is tet­szőleges lehet. SZABADALMI IGÉNY. Szorító gyűrű széles talpú síneknek a talp­fákon oly módon való megerősítésére, hogy a síncsavarra, vagy kapcsoló szögre húzott gyűrű ezeknek feje és a talpfa között foglal helyet, jellemezve az ál­tal, hogy a gyűrű alsó fölületét egy központi síklap s az e körül sorakozó, lépcsőzetesen emelkedő ferde lapok al­kotják, míg egyik oldala függélyesen le van metszve, azon czélból, hogy a gyűrűt egy kulcs segélyével elforgassa, a ferde lapok a sín talpát a kivánt mértékben leszorítsák s ha a gyűrű lemetszett oldalát s sín talpával pár­huzamos helyzetbe hozzuk, a sín el le­gyen távolítható, a nélkül, hogy a sín­csavart érintenünk kellene. (1 rajzlap melléklettel.) PAILA8 RÉBZVÉhí rÁflSASXű NYOMDÁJA BUDAPtaTtN

Next

/
Oldalképek
Tartalom