21373. lajstromszámú szabadalom • Vastartó

úgy az eddig ismert öntöttvastartóktól, j mint a lemezekből kisajtolt és összeszögecselt tartóktól teljesen független és minden tekintetben új, az építészetben nagy jelentőséggel bíró találmányt képez, azt az 5—12. ábrák megtekintése után minden szakember föltétlenül el fogja ismerni. Ezen ábrákból világosan látható, hogy az ismert tartók hasonló czélra teljesen használhatatlanok. Másrészt azonban a találmány szerinti hengerelt kovácsoltvastartókat nem lehet az öntöttvastartóknál alkalmazható óriási méretekkel előállítani, s a méretek sem választhatók meg önkényesen, mint a szögecselt tartóknál, hanem ezen új tartó a szokásos hengerelt normál szelvényű (T) tartók méreteivel bír és csupán azok helyett alkalmazandó. Az eddigi normál szelvényű (T) tartókkal szemben, azonban az új tartó az építési szerkezeteknél elért egyszerűsítések és ebből eredő munka és anyagmegtakarítás következtében jelentékeny technikai haladást jelent. Mint az 1. és 2. ábrából látható, az új kettős (T) tartók említett (a) kivágásainak hossza a közöttük lévő (b) bordák szélességének többszöröse. A (c c) talpakhoz a (d) gerincz, normális vastagságban illeszkedik, azonban (e) része, a mely körülbelül két talpvastagsággal szélesebb, mint az (a) kivágások, a tartó egész hosszában vastagabb, mint a szabvány gerincz. Az 5—12. ábrákból könnyen fölismerhetők az egyes előnyök, melyek építési szerkezeteknél ezen új tartó alkalmazásából erednek. A 6. ábrából látható, hogy a tartók különösen gyámgerenda- és födémtartókként egymáson keresztben átdughatok, a mi a szerkezeti magasságot jelentékenyen csökkenti, két tartónak egymásba való tolása is rendkívül meg van könnyítve, mert azt lyukak fúrása és csavarok alkalmazása nélkül eszközölhetjük. Ugyanezt mondhatjuk a tartók lehorgonyozásáról, a mennyiben ezt is egyszerűen, a horgony meggörbített végének a gerincz bordába való akasztása által eszközölhetjük. Ha a tartókra fagerendákat kell helyezni, azokat egyszerűen a gerinczbordák közötti kivágásokba toljuk. Ezen körülmény különösen akkor fontos, ha magas, egészen a födémig érő nyílások pl, kirakat-, iskolai-, üzlet- és gyári helyiségablakok stb. előállítása forog szóban. Építés rendőrségi szempontból is ezen új találmány, tűzveszély, és beomlás elleni biztonsága fokozottabb mértékben kielégítő, mert a falon és falban fekvő tartó a falazat által nemcsak körül van falazva, hanem közvetlenül át van falazva, azonkívül ha egy gyámfalon több tartó fekszik egymás mellett (5. ábra), az öszszes tartókon át szilárd téglakötést állíthatunk elő, mely körülmény azon nagy veszélyt, hogy tűzvész alkalmával a meglágyuló vasanyag a fal beomlását idézi elő, lényegesen kisebbíti. Ezen tartók alkalmazásánál a párkányzat előállítására szolgáló párkányvasak, melyeknek alkalmazása mindeddig a tartóknak sok időtrabló és legtöbbnyire igen nehéz átfúrásával járt, teljesen elmaradhatnak, mert a párkányok igen kényelmesen oly módon képezhetők, hogy a tartók nyílásain át a kövek kinyúlnak, mint ezt a 7. ábra világosan mutatja. Ezen új tartó alkalmazása födém-szerkezeteknél is nagyon előnyös, mert pl. az ismert Klein-féle födémnél (71102. sz. német szabadalom) az élükre- állított laposvasak csak egy tartó közben elhelyezett kövek hézagai között mehettek át, mivel a laposvasak csak e két egymásra következő tartó egymásra helyezett talpaira fekhettek föl, a jelen újítás által azonban tetszőleges hosszú laposvas mehet keresztül tetszőleges sok tartón (8—12. ábra), minek fqlytán az egész födémszerkezet szilárd benső összeköttetése biztosítva van. Az új tartók alkalmazásával kazettás födémek is sokkal jobban képezhetők, mert a födémmagasság, szemben a jelenlegi szerkezettel, jelentékenyen kisebbre vehető. « Azonban a tartók más módon való alkalmazásánál is nagy előnyök érhetők el. így pl. a jelen tartóknak transzmisszió czélokra való alkalmazásánál a csapágyak ma-