21366. lajstromszámú szabadalom • Viharágyú
— 2 -A. (b) agy fölé a cső folytatását képező és (w) fúvókával ellátott koronának az (a) mozsárfejen nyugvó (m) hüvelye van föltolva, mely (n) szorítócsavar segélyével erősen (b) agyhoz szorítható. Furata a rajzolt példánál hengeralakú és valamivel bővebb a (b) agy furatánál. A koronának a cső tengelyére merőleges korongja néhány (o) nyílással vau ellátva a levegő beszívására (3. ábra) és mely korong ezenfölül a korona (q) koszorúján csavarokkal megerősített (p) tölcsér alátámasztására is szolgál. A (c) fenéklapban az (e) forgócsap van megerősítve, mely körül a kétkarú (y, z) emeltyű leng; az egyik (hosszabb) (y) kar (f) fogantyúval van ellátva, míg a másik (z) kar a (g) zárótuskót hordja, melynek furata töltőkamra gyanánt, azaz a töltőhüvely fölvételére szolgál. Ezen emeltyű agyán egy (i) peczek van elrendezve, mely a (g) zárótuskó záró-állásában (1. és 2a. ábra), a (c) fenéklapban (v)-nél lengően elrendezett (h) szögemeltyű fejére fekszik. Az (r) töltényhüvely (5. ábra) czélszerűen fémből pl. aczélból, rézből alumíniumból stb. készül és erős, félgömb alakú, a gyújtókupak bevezetésére szolgáló kis (t) nyílással ellátott fenékkel bír. A töltényhüvely pontosan beleillik a (g) zárótuskó furatába, mely alul az (r) hüvely alsó végén lévő karimának megfelelően ki van bővítve. Az ágyú használatakor mindenekelőtt a (g) zárótuskót a kéziemeltyű segélyével oldalt kihúzzuk a 2b. ábrában föltüntetett állásba, azután valamely robbanóanyaggal, pl. aknaporral megtöltött és gyújtókupakkal ellátott töltényt (itt alulról) pereméig betoljuk a zárótuskó furatába és végül ez utóbbit erős lökéssel befelé, azaz a 2a. ábra szerinti állásba forgatjuk. A (c) fenéklap (d) asztallapjáig lassan emelkedő (k) pálya megakadályozza a zárótuskó ezen forgatásakor a tölténynek kiesését, illetve a töltényt tökéletesen a furatba szorítja. A (d) asztalban lévő (1) csekély horony czélja a gyutacsnak súrlódását az asztal fölületén megakadályozni, nehogy a töltény időelőtti elsülése következzék be, mielőtt a zárótuskó a vég (záró) állásba jutott volna és , így ennek furata még nincs közvetlenül a cső furata alatt. A zárótuskó befelé forgatásának legutolsó pillanatában az (i) peczek a (h) szögemeltyű fölfelé fordított karjának fejére ütődik, míg a (h) szögemeltyű másik, megközelítően vízszintes (az asztallap alatt lévő) karja alulról az (s) ütőszögbe ütközik, mely a .töltény töltésének fölrobbanását okozó gyújtókupakot szétrepeszti. A 6. ábrában bemutatott kiviteli alaknál a (g) zárótuskó kissé túlmegy az (r) hüvelyen ; belső fala az (r) hüvely falvastagságának megfelelő mértékben vékonyabb és fölfelé szűkül. Az ágyút, mint a 7. ábra mutatja, a zárótuskó kényelmesebb kezelése czéljából megfelelő magasságú pl. T-vasakból készült állványon lehet elhelyezni, mely czélra a (c) fenéklap alsó fölülete a lábak fölvételére szolgáló megerősítésekkel van ellátva. Az ágyú második kiviteli alakjánál az (a) mozsárfej két erős (u) csapszög által van a fenéklappal szoros összeköttetésben; a (g) zárótuskó mozgatására szolgáló (y z) kéziemeltyű (e) forgócsapja az (a) fej oldalnyúlványában van megerősítve. A zárótuskó hengeralakú testté van kiképezve, melybe az (r) töltényhüvely fölülről betolható (10. ábra). Ezen kiviteli alak többi részeire, va lamint azok kezelésére nem kell tovább kiterjeszkednünk, mert az első kiviteli alak leírása révén könnyen megérthető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Viharágyú, jellemezve a töltés fölvételére szolgáló olyan zárótuskó által, mely kézi-emeltyű segélyével ide-oda mozgatható, hogy egyik végállásában a töltést fölvehesse és másik végállásában töltőkamrájával a tulajdonképeni mozsár csövének furata elé legyen beállítható, mely állásában szilárd alátámasztással bír és jellemezve továbbá a zárótuskóban lévő töltés robbanását előidéző ütőmű által, mely működtető összeköttetésben áll olyan szögemeltyűvel, melynek feje a záró állását elfoglaló zárótuskó hatáskörén belül fekszik.
