21359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kalapácsfejek előállítására

Megjelent 1901. évi május li« 24-én. MAGY SZABADALMI Kia HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 21359. szám. V/e/l- OSZTÁLY. Eljárás kalapácsfejek előállítására. HOCHSTÁTTER JÓZSEF BERTRAM KALAPÁCSKÉSZÍTŐ ÉS ROSENBERG OSZKÁR MAGÁNHIVATALNOK BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 deczember hó 15-ike. Jelen találmány tárgyát kalapácsfejeknek előnyösen szalagalakú bőrből (bivalybőr vagy nyersbőr) való előállítására szolgáló eljárás képezi, mely szalagok egy tövis körül rövid hengerré göngyölíttetnek, miközben az egyes menetek közé juttatott ragasztószer azokat egy egésszé egyesíti. Bőr vagy nyersbőr helyett hasonló módon kartont, födéllemezt, sőt keménygummit is lehet alkalmazni, azonban bőr és nyersbőr mégis a legjobb eredményeket szolgáltatják. Az előállítási eljárás a következő: Egy végeivel megfelelően ágyazott és egyik végén kéziforgattyúval ellátott orsóvagy csőalakú tövis egyik alkotója irányában bizonyos hosszban, mely a fölgöngyölitendő anyag szélességének felel meg, hasítva van; ezen hasítékba valamely bőr- vagy nyersbőrszalag egyik végét becsípjük és ezt ezután a tövisnek a forgattyúval való forgatása által a tövisre és azután saját magára fölgöngyöljük. A szalag fölső fölületét, mely a közvetlen alatta lévő göngyöléssel érintkezik, ragasztó szerrel vonjuk be, úgy hogy ha a szalagot fölgöngyölítjük, a göngyölés egyes rétegei egymásközt szoros érintkezésbe jönnek. Ragasztószer gyanánt előnyösen olyan bőrenyv szolgál, mely közvetlenül az uj kalapácsfej bőrének előállításánál származó hulladékokból állítható elő. Ha már az egész szalagot a tövisre fölgöngyöltük, úgy annak kívül lévő második végét egy összecsavarható egyik karja segélyével erősen az alatta lévő rétegekre szorítjuk. A biztonság kedvéért ezen fölül ezen külső szalagvéget több bevert szög vagy csavarok segélyével az aljához erősíthetjük. Hogy a hengeres gömbölyűséget tökéletesítsük, a szalag ezen végét lereszelés által vagy más módon annyira vékonyítjuk, hogy a nyert kalapácsfej vízszintes keresztmetszete közelítőleg tökéletes köralak legyen. Ezután az így előállított csőből a tövist kihúzzuk és helyébe vashengert verünk be, melynek keresztmetszete jóval nagyobb a tövis keresztmetszeténél; ezáltal a szalag egyes rétegei erősen egymáshoz szoríttatnak, úgy hogy az egész göngyölés vagy tekercs oly benyomást tesz, mintha egy darabból készült volna. Ezen sajtolóhenger eltávolítása után a belső teret ökörinakból álló maggal töltjük ki, melyet magában és a körülvevő falazattal ugyanazon ragasztószerrel kötünk össze. A leirt eljárás szerint előállított kalapács-