21339. lajstromszámú szabadalom • Javított áramerősség szabályozó

— 3 -taktus van megerősítve. Ezek az adott példánál az (E—E4) szegmentumokon csúszó (g—gl) karokkal ellátott lemezrúgók alak­jában vannak kiképezve. Ez az alak egy­szerű és olcsó, de természetes, liogy más tetszőleges alak is alkalmazható. Az (F) koronggal továbbá egy (FI) fogantyú is össze van kötve, mely a beállításra szolgál, mit a kerületen alkalmazott (F2) skála könnyít meg. Alkalmas segédeszközök, pl. egy a (C) korongon megerősített, az (E—E4) szegmen­tumok fölületein súrlódó (H) keferúgó a szegmentumokkal vezetően köti össze, a (C) korong fölületén pedig egy a motoron a (H2) kar közvetítésével megerősített, de et­től szigetelt (Hl) kefe csúszik. A motoron ezenkívül csélszerűen lehet egyrészt az (i il) szorító-csavarokkal ellátott (I) lemez, más­részt a (J) kommutátor alkalmazva. Bár a­szóban lévő példán az 1—3. ábrán öt (E—E4) szegmentum van alkalmazva, természetesen szükség esetén úgy ezeknek, mint a (G) kontaktusoknak a száma is ettől a számtól eltérő lehet. A szóban lévő példán ezek a részek oly módon vannak elrendezve, hogy a 2. ábrán látható normális helyzetükben a (G) kontaktus közvetlenül legyen az áram­körbe beiktatva és két (g gl) karja az (E) szegmentumon csúszik. A (Cl) kontaktus hasonló módon van elrendezve, úgy hogy végei az (El) szegmentumon feküdjenek és így tovább. Mikor azonban az (F) korong jobbfelé forog, mint az a 2. ábrán pontozva látható, a (G) kontaktus egyik (g) karja az (E) szegmentumon és a másik (gl) karja a másik (El) szegmentumon csúszik, úgy hogy a két (E El) szegmentum egymással vezető-kapcsolatban van, tehát oly módon van elrendezve, hogy egy hosszabb, az (E El) szegmentumra kiterjedő szegmentumot ké­pezzenek. Mikor az (F) korong tovább forog, a (Gl) lemez (gl) karja az (E2) szegmentumra jut, másik (g) karja az (El) szegmentumra, úgy hogy az (E El és E2) szegmentumok jön­nek vezetőkapcsolatba és egy hosszabb (E El E2) szegmentumot képeznek és így tovább, minél tovább fordul el a korong, annál több szegmentum kapcsolódik egymás­sal, míg mint az a 3. ábrán látható, a (G3) kontaktus (gl) karja az (E4) szegmentumot nem éri és (gS) karja az (E3) szegmentumra nem fekszik, úgy hogy az összes szegmen­tumok egyetlen szegmentumot nem képez­nek, melynek hosszúsága az (El E4) szeg­mentumok hosszúságával egyenlő és melyen az áram folytonosan átfolyik. Ha csak egy, pl. az (E) szegmentum van vezető kapcso­latban, akkor míg a (H) kefe eme szegmen­tumok fölött fekszik, csak az alatt az idő alatt folyik a kefén áram át, mialatt a kefe az (E) szegmentum fölött halad el, az alatt pedig, míg az (El—E4) szegmentumok fölött mozog, az áramkör meg van szakítva, míg ha a (G) kontaktus az (E El) szegmen­tumok között vezető kapcsolatot létesít, a kefe az alatt, míg az (E El) szegmentu­mok fölött mozog, áramot vezet, ellenben megszakad ez az áramkör, míg a kefe az (E2 E4) szegmentumok fölött mozog. Tehát annak következtében, hogy az (F) korongot és kontaktusait megfelelőeu beál­lítjuk, a (H) kontaktus fordulatának hosszabb­rövidebb időszaka alatt az illető áramkört zárva vagy megszakítva tarthatjuk, tehát az áramkör záródási és megszakadási idejé­nek viszonyát tetszés szerint szabályoz­hatjuk. Ily módon valamely ugyanabba az áram­körbe iktatott áramfogyasztó berendezést az áram fölváltva táplálja, illetőleg nem táp­lálja és minthogy ezek az időközök arány­lag igen rövidek, az áramkörnek fölváltva történő záródása és megszakadása a fogyasz­tás helyén érezhető hatást nem gyakorol, de a bevezetett energia mennyiség mégis kisebbíttetik, anélkül, hogy nagyobbít­tatnék. A 4. ábrán egy áramvezetési séma lát­ható, mely szakember előtt minden magya­rázat nélkül érthető, de melyet a követke­zőkben ennek daczára röviden ismertetünk. Az (X) áramforrásból az áram az (1) veze­téken a gép (i) sarokkapcsába jön, a (2) vezetéken, a (J) átkapcsoló (j) kontaktusán, a (J2) karon, (3) vezetéken, (al) sarokkap­cson, (4) vezetéken a mozdulatlan mágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom