21335. lajstromszámú szabadalom • Áramellenőrző készülék villamossággal működtetett vasúti jelzőkészülékek számára

- 2 -egy síkban fekszenek, míg a (13) fog más síkban fekszik. A (16) és (17) tárcsákra a (14) és (15) ütközők vaninak megerősítve. A (16) és (17) tárcsák, a (3) tengellyel a (18) és (19) csavarok segélyéivel vannak egybekötve. A (11) és (12) fogak ugyanazon síkban mozognak, minta (14) ütköző és a (8) rúdnak bizonyos beállításánál annak pályájába kerülnek, míg a (13) fog a (15) ütköző forgási síkjában mozog, s a (8) rúd bizonyos állásainál szintén annak! pályájába lép. A (20)' csúszka lazán van a (7) rúdra föltéve, s a (7) rúd k'örül alkalmazott (21) tekercsrúgó segélyével a (10) függő karhoz szoríttatik. A tekercsrúgó másik vége (9) karhoz van erősítve. A (22) kontaktusrúgók szögecsek segélyével vannak a (20) csuszkára izoláltan megerősítve, mely szögecsek a két rúgó közötti villamos összeköttetést képezik, utóbbiak úgy vannak elhelyezve, hogy a (8) rudak állásához képest a (23—24) vagy (23—25) lemezeken fekszenek. A rajzok a készüléket a normális ((szabad*) állásban ábrázolják, ezen állásban a (22) rúgók a (23—24) lemezekkel összeköttetést hoznak létre, melyen át a jelzőt működtető (2) motor árama átmegy. A jelző eltűnése alkalmával a (3) tengely forgási iránya megfelel egy előrehaladó csavar jobboldali csavarmenet irányának. Ha a (14) ütköző körülbelül fordulatot tett, akkor a (12) foghoz fekszik, míg a (15) ütköző a (13) fog mellett elhalad, mert utóbbi annak pályáján kívül fekszik. Az utolsó negyedfordulat vége felé a (14) ütköző a (12) fogat és (8) rudat magával viszi. A mint a (14) ütköző forgását befejezte, a (12) fog a (11) fognak eredeti helyzetébe jut. A (20) csúszkát a (8) rúd nem viheti magával, mert előbbit a (27) rúd végén alkalmazott (26) karom visszatartja. A (27) rúd másik vége az (5) oldallemezen lévő villában van erősítve. A (8) rúd előrehaladása tehát a (21) i rúgó feszültsége által hozatik létre. Ha a ' (8) rúd annyira előre haladt, hogy a (9) karnak fölső lemetszése a (27) húzórúd (28) hajlásába ütközik, a mi azon pillanat előtt történik, mikor a (14) ütköző a (12) fog mellett elhalad, akkor a (26) karom a (20) csúszkáról leemeltetik, s utóbbi szabaddá tétetik. Ezen (20) csuszka s a (22) rúgó azután jobbfelé nyomatnak és pedig addig, míg a csúszka ismét a (10) karba ütközik, miáltal a kontaktus a (22) rúgó s (24) lemez közt megszakíttatik, míg ellenben a (25) lemezzel a kontaktus létrehozatik. Ez által a motorhoz vezető áram megszakad. Ezen megszakítás által zárt áram egy delejnek nagy ellenállású tekercselésébe vezettetik, s a jelző addig tartatik a ((szabad)) állásban, míg az áramkör a bódéban zárva marad. A jelző áram a (22) kontaktrúgó és a (23—25) kontaktlemezek által záratik. A (14) ütközőnek egy fordulata a (3) tengely és a (4) lánczkerék egy fordulatának felel meg, s elegendő arra, hogy a jelzőt eltüntesse. Ha a bódéban lévő delejen keresztül menő áram megszakíttatik oly czélból, hogy a jelző kart a «tilos» állásba hozzuk, az esetben a (3) tengely a jelző ellensúlyának befolyása következtében ellenkező irányban fordul el. Ezen elfordulásnál a (15) ütköző, a (13) fogba ütközik és a (8) rudat, a (20) csúszkát s a (22) rúgót normális állásaikba vezeti vissza, Ez által a (23—24) kontaktlemezek között villamos összeköttetés jön létre, mely utóbbiak a bódéban eszközölt megfelelő kapcsolás által zárják azon áramkört, melybe a mótor és bódéban lévő egyik jelző mágnes foglaltatnak. Az ellensúly leesésének utolsó pillanatában a mótor mint generátor működik, s a bódéban lévő delej működtetéséhez szükséges áramot szolgáltatja. Ezen áram egyúttal az ellensúlyemeltyű leesésének lassítására és a lökés elhárítására szolgál. A (16 és 17) tárcsák a (3) tengelyre (18) és (19) csavarokkal vannak erősítve, s oly módon állíthatók be, hogy a működtető