21326. lajstromszámú szabadalom • Át nem tetsző papiron való átrajzolásra szolgáló eljárás és készülék

szer kenendő be azon czélból, hogy átlát- ' szóvá váljék. Mivel például tiszta benzin igen gyorsan párolog el, úgy ajánlatos, ha itató anyag gyanánt porrátört kámfornak benzinben való oldatát használjuk és pedig kitűnt, hogy legjobb a hatás, ha 3 gr. kámfor jut 7 gr. benzinre. Az ilyen oldatnak egyrészt az az előnye, hogy az nem párolog el oly gyorsan, mint például tiszta benzin, továbbá áttetszőbbé teszi a papirt, mint az utóbbi és másrészt a téntával való átmásolást is lehetővé teszi, a nélkül, hogy az szétfolyna. Az előbb említett oldatnak itató anyag gyanánt való fölhasználása alkalmával az illető papirost az elvégzett átrajzolás után czélszerűen fölmelegítjük, illetve levasaljuk, hogy a finom kámforrészeket a papírból eltávolítsuk. A kámfornak benzinben való oldata különösen oly egészen finom geométriai és kartografiai rajzok másolásánál ajánlatos, a melyeknél milliméter-résznyi eltérések befolyással bírnak és ettől tiszta benzinnel való itatásnál tartani lehet. A találmány lényege semmikép sem lesz a készülék alakja, illetve méretei által érintve és az (e) nyelv hossza, vagy annak szabad vége kívánat szerint vihető ki, vagyis a nyelv szabad vége, pl. többé vagy kevésbé hegyes alakú lehet. Ez által lehetővé válik, hogy egy nagy papírlapnak egy kis helye is átlátszóvá tehető a másolás czéljaira, a nélkül, hogy a papírnak környező részei valamely módon befolyásoltatnának illetve a papíron már meglévő írás, rajzok vagy hasonlóknak ártanánk. Hogy a bélnek az üreges (e) nyelvbe, illetve az (a) dobba való behúzását megkönnyítsük, a (b) elzáró csavaron egy (h) villát rendezhetünk el. Mivel a (h) villa ágai az (e) nyelvbe dugott (f) szalag vége köré helyeztetnek (lásd 1. ábrát), a (h) villát hordó (b) elzáró csavart magától értetődőleg az (f) kenőszalagnak az (a) dobba való fölcsavarása czéljából nem szabad a (d) nyílásba becsavarni, hanem azonkívül az előbb említett czél elérésére megfelelő forgásba helyezendő. Miután az (f) szalag fölcsavarása az (a) dobban oly módon következett be, hogy az (f) szívószalag a papiros bekenése czéljából az üreges (e) nyelv rövidebb alsó és hosszabb fölső fölületei között szabadon kiáll (lásd 1. ábrát), a (h) villát az (f) szalag belső végéből kihúzzuk és miután az illó anyagot a (d) nyíláson át az (f) szalag megitatására már belétöltöttük a (d) nyílásba, a (c) tárcsával oly módon csavarható be légmentesen, hogy a (h) villa az (a) dob belső szabad üregében van, a nélkül, hogy a fölcsavart (f) szalagot bármi tekintetben befolyásolná. Mivel természetesen a 2. ábrában föltüntetett nyitott (c) nyelv azon hátrányt rejti magában, hogy egyrészt az illóanyag könnyen fölösleges módon párolog el és másrészt az (f) szalag szabadon lévő vége külső sérüléseknek illetve bepiszkolódásnak van kitéve, úgy az 1. és 2. ábrabeli kiviteli alak helyett 3—6. ábrabeli módosított kiviteli alak képezhető. A mint a 3—6. ábrákból látható, az (a) dob, (b) elzáró csavar, (c) tömítő csavar, (d) töltő nyílás, (f) kenőszalag, (h) villa elrendezése az eredeti 1—2. ábrabeli kiviteli alakkal megegyező marad, az (e) nyelv ellenben annyiban van módosítva, hogy alsó fölületén az üreges nyelv hosszirányában mozgatható (i) tolókával van ellátva. Ez utóbbi egy (k) rúgó által önműködően zárja el az (e) üreges nyelvet és ezzel együtt az egész készüléket, úgy hogy a míg a berendezést a bekenésre nem használjuk, az (f) szalag szabad végének káros befolyása, valamint az illó anyagnak elpárolgása a leghatásosabb módon lesz megakadályozva. A (k) rúgón kívül az (i) tolóka még két (1) vezetékkel is el van látva, a melyek között czélszerűen egy (m) fogantyúlécz van elrendezve. Ez utóbbi arra való, hogy az (i) tolókát az (a) dob irányában (lásd 6. ábrát) viszszatoljuk, illetve a rúgót visszanyomjuk