21277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szóda vagy hamuzsír és klór előállítására alkáli klóridokból ezüst oxyd vagy ezüst karbonát segélyével

Megjelent 1901. évi május lió 13-án. MAÜY. ggg KIR. SZABADALMI 1||||[ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21277. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás szóda vagy hamuzsír és klór eló'állítására alkálikloridokból ezüstoxyd vagy ezüstkarbonát segélyével. ROUBERTIE PÁL JÁNOS JAKAB VEGYÉSZ BORDEAUXBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 12-ike. Jelen találmány szódának vagy hamuzsírnak stb. és chlórnak alkáliehloridokból ezüstoxyd vagy ezüstkarbonát segélyével való előállítására vonatkozik és a laboratóriumokban ismert és gyakran alkalmazott reakcziónak nagy ipari czélokra alkalmas kivitelére vonatkozik. Jelen eljárás chloridotés ezüstoxydot vagy karbonátot szilárd alakban keverjük össze és azután éppen annyi vizet öntünk hozzá, mint a mennyi szükséges, az oldható reakcziótermék tökéletes föloldására és az egészet jól összekeverjük. A szükséglet csekély vízmennyiség következtében a következő bepárologtatásnál tüzelőanyagban és időben lényeges megtakarítást érünk el. A reakczió befejeztével a lúgot a maradéktól szűrés által választjuk el és a lúgot ismeretes módon alkálikarbonátra vagy maróalkálira tovább dolgozzuk föl. Ezen első reakczió chlórnátrium és ezüstoxyd alkalmazása mellett a következő képlet szerint megy végbe: 2NaCl + Ag20 -f H20 = 2NaOH + 2 AgCl. Eszerint chlórezüst marad vissza, melyet alapos mosás és szárítás után vasreszelékkel és vízzel fölös mennyiségben keverünk, miközben a vaschlórür oldatba megy és fémezüst csapódik le, mit átszűrünk és az ezüstöt megszárítjuk. A vaschlórürt oly kemenczékbe visszük, melyeknek hátsó része öszszeköttetésben áll egy első kamarával, melyben a fejlődött gázok lehűlni kezdenek és a melyben a kis mennyiségben elpárolgott vaschlórür kondenzálódik. Ezen kamara mészkamarákkal áll összeköttetésben, a melyekben a chlór chlórmésszé alakúi át. A vörösizzásig fölhevített vaschlorürre száraz fölhevített és szénsavmentes levegőt engedünk áramlani, miáltal chlór szabadul föl és vasoxyd marad vissza, utóbbi szénoxyddal redukálva poralakú fémvasat ad, mely igen alkalmas az ezüst újbóli kicsapásához. Az előbb leirt módon kapott fémezüst salétromsavval kezelve ezüstnitrátot ád, mely mésztejjel, stronczián- vagy baryttejjel kezelve, ezüstoxydot és kálcziumstronczium stb. nitrátoldatot szolgáltat. Az utóbbi oldatokat szárazra bepárologtatjuk és izzítjuk; a távozó oxygén-nitrogénvegyületek levegővel és vízgőzzel keverve ismét salétromsavat szolgáltatnak és alkáliföld marad vissza. Ha szénsavat hagyunk áramlani az ezüstoxyd fölött, úgy ezüstkarbonátot kapunk.