21260. lajstromszámú szabadalom • Lángzó vagy kályha folyékony szénhydrogének számára

got eredményez, a hol is a belső tartály | fölső végén lévő lyukakon át az erős áramlás következtében csak kevés levegő áramolhat. Ea az alsó nyílásokat részben elzárjuk, akkor a lángot a fölső lyukakon át táplálhatjuk a szükséges mennyiségű oxygénnel és a láng ekkor zajtalanul égve fűtésre vagy főzésre szolgálhat, azaz általában mindazon czélokra, melyeknél intenzív hőre nincs szükség. A segédgőzösítő elrendezési helye és csőveinek szerkezete folytán, a gőzösítésliez szükséges hőt jelentékeny ideig megtarthatja még akkor is, ha a főgőzösítő erősen lehűlt. Ez fölötte fontos, mert a segédgőzösítőt arra is használhatjuk, hogy a lángot bizonyos szünet után ismét létrehozhassuk, így pl. ily lángzó segélyével fejlesztett gőzzel táplálandó automobiloknál rövid megállás esetén; ha pedig több lángzót alkalmazunk, akkor lehetséges egy vagy több lángzót tetszés szerint meggyújtani. A jelen találmány tárgyát képező lángzó a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a teljesen fölszerelt lángzó oldalnézete a nyomó tartállyal együtt; a 2. ábra a lángzó nagyobb léptékű hosszmetszete ; a 3. ábra harántmetszet a segédgőzösítő fölött; a 4. ábra harántmetszet a főelgőzösítőn át; az 5. ábra a lángzó hosszmetszete a segédelgőzösítő elhagyásával. (a) a külső tartály (2. ábra), (b) a belső tartály, (c) a külső tartályt hordó, csészealakú alzat, (d) a belső tartály fölvételére szolgáló, szintén csészealakú alzat, mely a (c) alzat fenekéhez csavarolt esőalakú (e) nyakkal van ellátva; (f) a belső (b) tartályban czentrálisan elrendezett lángzócső. mely a (d) alzatnak fenekén nyugszik és (g) nyakával a (d) alzatnak ürös (e) nyakába van becsavarolva. A (h) tűszelep, melynek (i) szára a (j) tömítő szelenczén jár át, a lángzó csőnek (g) nyakába van becsavarolva. A szelepet a (k) kézi kerék segélyével működtetjük. A belső (b) tartály falának fölső része (l)-nél rostélyszerűen át van lyukasztva. Ezen rész előnyösen valamely lyukasztott fémlemezből, pl. aczéllemezből készül. A belső tartály alsó részén több (m) nyílással van ellátva, melyek az (o) fogantyúval (4. ábra) működtetett (n) tolóka segélyével nyithatók vagy zárhatók. Az (o) fogantyú a külső tartály falában kiképezett (p) hasítékon (1. ábra) jár át, mely az (a) tartály falán ugyancsak az (o) fogantyú segélyével mozgatandó (q) tolattyú által elzárható. A főgőzösítő a vízszintesen elrendezett (r) gyűrűből áll (3. ábra), mely egyrészt a gőzösítendő folyadékot bevezető tápcsővel a függélyes (t) cső által, másrészt a lángzóhoz vezető rövid (u) csővel a függélyes (v) cső által van összekötve. Az (s) távcső a (w) folyadéktartályhoz (1. ábra) vezet, melynek oly magasságban kell lennie, hogy a folyadék elegendő nyomással jusson a lángzó torkolatához, ámbár a folyadéktartály belsejét rendszerint gázvagy légnyomásnak vetjük alá. A belső tartálynak fölső részén elrendezett (x) elosztó lemez a lángnak szétterjesztésére szolgál. Lehet azonban az elrendezést akként is foganatosítani, hogy a láng közvetlenül a hevítendő testet érje. A két tartály között lévő tér fölül a gyűrűs (y) lemez által van elzárva (2. ábra). A levegő a külső tartály falában kiképezett (z) nyílásokon át áramlik be. Ezen nyílásokat fölül (2. ábra), alul (5. ábra) vagy tetszőleges magasságban rendezhetjük el. (1) a segédgőzösítő (2. ábra), mely vízszintesen elrendezett kigyócsőből áll. Ezen kigyócső a melegnek lehető visszatartása czéljából vastag fallal bír. Az (1) segédgőzösítő a belső (b) tartályban a főgőzösítő fölött, ezen utóbbi és az (x) elosztó lemez illetve a melegítendő fölület között van elrendezve. A folyadék a (2) csövön át (2. ábra) jut a segédgőzösítőbe, mely vagy a (w) tartályhoz vagy egy külön tartályhoz vezet. A gőzök a segéd-