21244. lajstromszámú szabadalom • Túlhevítő

egyike a külső végén az (e) gőzelosztó- ' val, másik végén pedig az (i) gyűjtővel van összekötve. Ebből a czélból az (f) csövek végei ellentétes irányú csavarmenetekkel vannak ellátva. Az (i) gyűjtők ép oly módon vannak a (j) gyűjtővel kapcsolva, mint az (e) elosztók az (a) elosztóval. Hogy ha több gyűjtőt akarunk egy sorban elhelyezni, pl. három helyett hatot, a (j) gyűjtőt hosszabbra, tehát az adott esetben két oly hosszúra készítjük. A három sor (fl) cső, melyek a megfelelő (il) elosztókon vannak alkalmazva, itt az (el) gyűjtőben végződik, mely az (al) gyűjtőre és elosztóra van szerelve. Ez az utóbbi kettős szerepet tölt be és ennek megfelelően még (e2) elosztókat is visel, melyekbe más három sor (f2). cső van becsavarva. Az utóbbiak az (i2) gyűjtők útján a (jl) gyűjtővel vannak összekötve és ez utóbbi a gőz elvezetésére szolgáló (b) csővel összekapcsolva. Ily módon végtelen sok elemet lehet egymással kombinálni. A berendezés működési módja a következő: A gőz az elosztóba áramlik be, három áramra oszlik, melyek az (e) elosztókon mennek át, ezután a gőz az (f) csövekbe jut, hol azt a (h) csőkötegek újból megosztják, innen az (i) gyűjtőkbe megy és ezekből a (j) gyűjtő és elosztóba megy át, honnan az után az (il) elosztókba áramlik, az (fl) csöveken és (el) gyűjtőkön az (al) gyűjtőbe és elosztóba, azután az (e2) elosztókba, az (f2) csövekbe, az (i2) gyűjtőkbe és innen a (jl) gyűjtőbe jut, melyből azután a (b) csövön távozik. A 4., 5. és 6. ábrán látható kiviteli módozatnál az (a) elosztó, melybe a gőz a (b) csövön jut be, egy sor (f) csővel van összekötve. Mindegyik cső belsejében kis (h) csövek vannak elhelyezve és egy (k) térhez csatlakozik, a melyre a másik (fl) cső van fölszerelve. Ez a másik végével ismét a (kl) térrel közlekedik, úgy hogy ily módon egy sor kígyós cső keletkezik, mint az a 4. ábrán látható. Ezek a kígyós csövek a gőzelvezetéssel fölszerelt (1) gyűjtőbe torkollanak. Az eddig leírt túlhevítőket oly csövek képezték, melyekben kisebb csőkötegek voltak elhelyezve és a füstgázokban lévő hőt közvetlenül vették föl, hogy azt közvetlenül adjuk át a gőznek. A külső burkolat, mely eme csőkötegeket magukba zárja, legczélszerűbben aczélból, a kisebb csövek pedig, melyek eme külső burkolatokat kitöltik, vörös vagy sárga rézből készülnek. Eme burkolatokat azonban bádogdarabokkal is ki lehet tölteni, melyek közvetlenül háromszög- vagy csillag - alakban vannak elhelyezve. Ezek a burkoló csövek, melyek hatos sorokban vannak csoportokká egyesítve, mint az az 1—6. ábrán látható, elég erős lemez által helyettesíttetnek. Ezek a lemezek hosszirányban áttörésekkel vannak ellátva, melyek a csövek áttöréseihez hasonlók. Az (f) cső belsejében alkalmazott váilasztó falak oly módon fekszenek, hogy egymással párhuzamosak legyenek (9. ábra) vagy csillagalakban vannak elhelyezve és közbeeső választó falakkal fölszerelve (10. ábra). Lehet a csövek belső üregét a 11. ábra szerint csőalakban, vagy pedig a közfalakat négyszög- vagy háromszög - alakú fölület gyanánt kiképezni (1. a 12. és 13. ábrát). Ha ily módon képezzük ki az (f) csöveket, azokat olcsóbban állíthatjuk elő, azonkívül még a közvetlen hőátvitelt is biztosítjuk. A közfalak vagy a csővel egy darabból, vagy külön önthetők és nyomás által szoríthatók a külső (f) csőbe. A burkoló cső belsejét azonkívül egy keresztfal által is merevíthetjük (14. ábra). A gőz vagy a túlhevítendő gáz be- és kiáramlásának helyét meg is változtathatjuk. Az 1—6. ábrán látható kiviteli módozatnál a gőz ott jutott a túlhevítőbe, hol a legnagyobb mértékben lehűlt égésterményekkel találkozott és ott távozott a túlhevítőből, hol az égéstermények hőmérséklete a legnagyobb. A 15. ábrán látható kiviteli módozatnál a gőz először a legalsó (r) csővezetékbe jut, mely a tűz-