21237. lajstromszámú szabadalom • Tégla

Megjelent 19Q1. évi május h ó 6-án. MAGY. g||| R1Ü SZABADALMI j|||| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21287. szám. VII I/a. OSZTÁLY. Tégla. PULDAS TBIUMPH-DECKE G. M. B. H. CZÉG DREZDÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900. évi november hó 28-ika Jelen találmány tárgyát képező ferdeszögű, azaz homloknézetben dülény alakú tégla tűzbiztos sík mennyezetek előállítására szol­gál. Az (a) tégla négy oldallapja (b b) és (c c) fecskefark alakú hosszhornyokkal van ellátva (1., 4., 5., 7. ábra). A tégla ilyetén alakításának czélja főkép az, liogy a téglát állva (I. és 4. ábra), vala­mint fekve (5. és 7. ábra) is alkalmazhas­suk. Első esetben az 1. ábrában föltüntetett I mennyezetet nyerjük, a második esetben pedig a hasonló, de gyöngébb, az 5. ábrá­ban föltüntetett mennyezetet, mely termé­szetesen kevesebb anyagot tartalmaz és mindenesetre kisebb kordképességű. Nagyon sok esetben a fölső konyhák és szobák fö­désére ezen mennyezet is elégséges és az ! 1. ábra szerinti födés alkalmazása csak anyagpazarlásnak volna tekinthető. Mindkét alkalmazási módnál a fecskefark alakú hornyok kettős czélt szolgálnak. Az illesztékekbe eső hornyok, az 1. ábrán a (c c) hornyok, az 5. ábrán a (b b) hornyok, a habarcsból köldökszerű habarcsléezeket alkotnak, melyek a mennyezet mezejének egész hosszában végig haladnak és annak nagy szilárdságot biztosítanak. A hosszhornyok, melyek a mennyezetek síkjába esnek — az 1. ábrán a (b b) hor­nyok, az 5. ábrán pedig a (c c) hornyok — a mennyezet díszítéseknek (az alsó síkon) biztos tartására vagy az esetleg fölrakandó habarcs vagy betonrétegnek (a fölső síkon) biztos kötésére szolgálnak. Két különböző horderejű mennyezethez csak egy alakos középtégla szükségeltetik, I mely az igényelt alakja következtében még különböző előnyöket nyújt. Ezen téglán kívül a rajzokon még a ki­indulási és záró téglák is ábrázolva vannak, melyek a középső téglák alakjának meg­felelően vannak kiképezve, a mennyire ezt különlegességük megengedi. Ezen téglák ! természetesen kétféle alakkal bírnak; egy magasabb alakkal az álló és egy alacso­nyabbal a fekvő elrendezés szerint, (d) a falhoz falazandó (2. ábra), (e) pedig (3. ábra) a tartó alsó övére fektetendő kezdőtégla az erősebb mennyezet számára, (f) a gyöngébb falazathoz tartozó kezdő tégla (6. ábra). Ezen téglához egy alak is elég, mivel a tartó alsó övlemeze számára kivágással elátott téglát a falba való befalazáshoz is alkal­mazhatjuk (5. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom