21226. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves gőzkazán

- 2 -vízkamrát a (16) gőzgyüjtövel összekötő (20) keringtető csövekből. A mellső (1) és (2) fejrészek az (5) és (6) csövek által vannak egymással összekötve, még pedig akként, hogy az egymás felé hajló (6) és (5) csövek hátsó végükkel a (10) tisztító süvegekkel ellátott hátsó (9) összekötő részekhez vannak kapcsolva. Ugyanily módon vannak a hátsó (3) és (4) fejrészekből kiinduló és egymás felé Isjló (7) és (8) csövek is a mellső (9) összekötő részek által egymással összekötve. A (32) vízkamra több a tüzelő téren átvezetett (11) cső segélyével az alsó mellső (1) fejrésszel van összekötve. A (32) kamrának űrtartalma nagyobb, mint összes (11) csöveké a (3) fejrészével együtt, mely utóbbi a (32) kamrával közvetlen összeköttetésben áll, úgy hogy a vízből lerakódó szilárd alkatrészek a vízkamrában leülepedhetnek, a nélkül, hogy a vízkeringést megakasztanák. A leülepedett anyagokat a (15) csövön át vezetjük el. A fölső (2) illetőleg (4) fejrészek közvetlenül a (19) illetőleg (16) gőzgyüjtőkkei vannak összekötve, melyek, mint már említettük, a (18) csövön közlek adnék. Mindegyik gőzgyüjtőnek űrtartalma legalább is 50%-kal nagyobb, mint azt a vele összekötött fejrész gőzfejlesztési képessége megkívánja oly ezélból, hogy abban a száraz gőz összegyűlhessen. Hogy az egyik gőzgyüj tőből a másikba vezetendő gőz áramlása megkönnyítessék és azesetrleg összegyűlő gőzmennyiség számára elegendő nagyságú tér álljon rendelkezésre, a (16) cső sokkal nagyobb űrtartalommal bír, mint azt az egyes fölső fejrészek gőzfejlesztési képessége megkívánja. A fölső fejrészek a (3) fejrésszel egyenlő nagyságúak és akként vannak szerkesztve, hogy egymással fölcserélhetek. Minthogy a (11 5 6 7 8) és (18) csövek a tulajdonképeni fűtőfölületet képezik, azért ezeket a füsthuzam közepén rendezzük el; minthogy továbbá czélsierű, hogy a víz- és gőzkamrák is ugyanazon függélyes síkban feküdjenek, szükségessé válik, hogy a (2 3) és (4) fejrészeknek (5 6 7 8) csövekkel, valamint a gőz- illetőleg vízkamrákkal való összekötő pontjait áthelyezzük; ezen czélra a 2—5. ábrákban föltüntetett elrendezés bizonyult előnyösnek, a mennyiben ezen elrendezésnél a kazánelemek összes részei párhuzamos vagy közel párhuzamos, függélyes síkokban feküsznek. A hengeres kamrák mindkét végükön befelé nyúló (37) karimákkal (8. ábra) vannak ellátva, mely elrendezés térmegtakarítás folytán, különösen hajókazánoKnál igen előnyös; ezen elrendezés még azon előnnyel is bír, hogy az összekötő csavarok a fűtő gázok behatásának nincsenek alávetve. Ha a kazán csak egy elemből áll, akkor a hengeres kamrákat fölcsavarolt (38) födelekkel (1. ábra) zárjuk. A (16) és (32) kamrákat egymással összekötő (20) cső előnyösen két, körülbelül egyenlő nagyságú részből áll, melyek a (39) karimák segélyével vannak egymással összekötve. A 8. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a meghajlított (200) csőtoldatok közé a karimás egyenes (201) csőtoldat van igtatva, a 9. ábra szerinti foganatosítási alaknál pedig a meghajlított (202) csőtoldatok között a kovácsolt vasból készült (203) cső van elrendelve, mely esetben a (202) csövek a (40) kupakkal elzárható nyílásokkal vannak ellátva a tömítés elkészítésére szolgáló szerszám bevezetésére. A hengeres kamrák (7. ábra) előnyösen oly hosszúak, hogy azokhoz két vagy több fejrészt kapcsolhatunk. Minden egyes kazánelem tehát három hengerből (két gezgyüjtőből és egy vízkamrából), nyolez vagy több szekrényalakú fejrészből és csőcsoportból, két vagy több (11) csőből, egy vagy több (18) csőből és egy vagy több (20) vízkeringtető csőből áll. Több ily kazánelemből a 4. és 5. ábrákban föltüntetett módon egy tetszőleges munkateljesítményű gőzkazánt állíthatunk össze. A kazánelemeket a (37) karimák összecsavarolása által kötjük össze egymással, míg a hengeres kamrák végeit a (38) födelekkel zárjuk el.