21208. lajstromszámú szabadalom • Mágneses szeparátor

_ 2 — által megakasztatik, úgy hogy az anyag igen lassan jut a (3) sarú fölületére. A (3) sarú végére jutó nem mágneses részecskék saját súlyuknál fogva a (9) válaszfal egyik oldalán lefelé esnek, míg a gyöngén mágneses részecskék a két saiúvég közötti mágneses erővonalak által vonzatva a (9) válaszfal másik oldalán ejtetnek le, a mikor is azok oly pályát irnak le, mely ezen részecskék mágneses affinitásától és a sarksarúk vonzásától függ. E szerint a nem mágneses és mágneses részecskék közvetlenül a sarkfölülethez való vezetése és a sarkvégre való ejtése után a gyöngén mágneses részecskék az egymáshoz közel álló sarkvégek közötti mágneses erővonalak által akként befolyásoltatnak, hogy még az igen csekély mágneses affinitással bíró részecskék is biztosan elválasztatnak az értéktelen részecskéktől, a mi az által is elősegíttetik, hogy a kezelendő anyagot a sarkvégre való ejtéselőtt nyugalomba hozzuk és ezután a lehető legkisebb sebességgel ejtjük a sarkvégre. Előnyösebb azonban több ilyen elemet egy szeparátorrá egyesíteni, a mint ez a 2. ábrában, föl tüntetett foganatosítási alaknál látható. Az egyes elemeket ekkor két sorban rendezzük el. Az egyik sornak legfölső (10) eleme a már leírt módon van berendezve. Azonban a (9) válaszfal alúl a (12) lemezzel van ellátva, melyen az elkülönített értéktelen részecskék összegyűlnek és ekként nyugalomba jönnek. Ezen lemezen a részecskék fölhalmozódás folytán és újabb leeső részecskék által a nyugalmi állapotukból kihozatnak és ezután folytonos, vékony sugárban az alúl elrendezett rézsútos (13) vezetékre ejtetnek és még mielőtt a következő sarksarú fölületére kerülnének, a (14) lemez által megakasztatnak és csak ezután vezettetnek a következő elemhez, mely újabb elkülönítést foganatosít. Ekként az első elem által elkülönített anyag egymásután az összes következő elemek behatásának vettetik alá és ezáltal utoljára úgyszólván az összes mágneses vagy gyöngén mágneses részecskéktől elkülöníttetik és ilyen állapotban a (15) csatorna által a (16) szállító hevederre vezettetik. A különböző elemek által kiválasztott mágneses vagy gyöngén mágneses anyag a (17) tartályba esik, melyből azt a (18) elevátor segélyével a (19) tölcsérbe szállítjuk. Ezen tölcsérből az anyag a rézsútos (20) vezetékre kerül és a (21) lemez által megakasztva rendkívül lassan a második sor első elemének fölső sarksarújára ejtetik. Az ezen sor mágnesei által elkülönített nem mágneses részecskék a (22) csatornán át a (16) szállító hevederre vezettetnek, míg az elkülönített mágneses részecskék a következő elemek behatásának vettetnek alá, miáltal az esetleg viszszamaradt nem mágneses anyagok tökéletesen kiválasztatnak. Ekként igen nagy konczentrácziót érünk el. Habár az előzőkben a szeparátoroknak csak két sorban való elrendezését irtuk le, a hol az első sor a konczentrácziót nagyjában foganatosítja, míg a második sor a konczentrácziót lehetőleg nagy mértékben fokozza, azért lehet az elemeket egy vagy több sorban és más kombináczióban is elrendezni. Magától értetődik, hogy a kezelendő anyagot az ezen szeparátorral való földolgozás előtt előbb valamely ismeretes szerkezetű szeparátor hatásának vetjük alá, mely az erősen mágneses részecskéket kiválasztja. A gyakorlatban azt találtuk, hogy a legjobb eredményeket akkor érjük el, ha a mágnesek végeit mágnesen telítjük, mely esetben a jelen találmány tárgyát képező szeparátort még nehezen mágnesezhető részecskék elkülönítésére is alkalmazhatjuk. A föltüntetett foganatosítási alaknál az elemek két sorban vannak elrendezve, a hol is az anyag az egyik sortól a másikhoz egy elevátor segélyével szállíttatik; lehetne azonban a két sort egymás alatt egy függélyes síkban is elrendezni, a nélkül, hogy ez által a találmány lényege módosíttatnék. SZABADALMI IGÉNYEK . 1. Mágneses szeparátor, jellemezve egymáson túlnyomó, két sarkkal ellátott kettős elektromágnesek által, melysar-