21205. lajstromszámú szabadalom • Készülék a hajóágyúk önműködő elsütésére a czélvonal vízszintes állása mellett

függélyes helyzetbe önműködően beálljon, a gyűrű legalsó részén egy (x) terhelő súly van elrendezve. A lendítő tömeg gyanánt szolgáló (a) elektromágnes leírt kardanikus fölfüggesztése folytán, az elektromágnes a köpeny helyzetétől teljesen függetlenül mindig önműködően vízszintesen helyezkedik el, illetve a (b) tengely pontosan függélyes állást vesz föl; ha az. (a) elektromágnest gyorsan forgatjuk (körülbelül 12000 fordulattal), akkor ezen helyzetében megmarad és a köpeny lengései által semmiképen sem fog befolyásoltatni. A vízszintes (d) gyűrűvel mereven öszszekötött (f) kar, mely a (z) kengyel egy kivágásán lefelé nyúlik, az (a) mágneses gyors forgásánál változatlanul a (b) tengelyen és a mathematikai (16 17) tengelyen áthaladó függélyes síkban marad. Föltéve, hogy ezen készülék akként van szerelve, hogy a (16 17) tengely a hajó hossztengelyével párhuzamosan fekszik, akkor az állványzattal mereven összekötött (z) kengyel a hajó himbáló mozgásaiban részt vesz és az utóbbin rögzített elemek a nyugalomban maradó függélyes (f) kar előtt ellengenek. Ha tehát az (f) karon egy kontaktuskészűléket rendezünk el, mely azon pillanatban működik, melyben a (z) kengyelek elrendezett (1) beosztás nullpontj ci ciZ (f) kar (y) jegye (3. ábra) előtt elleng, akkor azon pillanatban, melyben a hajó haránttengelye a vízszintes helyzeten halad át, áramzárás létesül, mely ha egy a hajó oldalán fölállított ágyú gyűjtővezetéke gyanánt alkalmaztatik, a gyújtást azon pillanatban létesíti, melyben a czélvonal vízszintesen áll. (fCzélvonal» alatt azon egyenes értendő, melyben a csőtengely null foknyi elevácziónál fekszik. Mint a bevezetésben említett 5579. sz. szabadalomban le van írva, szükséges, hogy a gyújtás egy bizonyos idővel (előgyújtási idő) azon pillanat előtt történjék, melyben a hajó haránttengelye a nyugalmi helyzeten, illetve a czélvonal a vízszintesen áthalad, minek oka azon körülményben van, hogy a töltés részei nem egyidejűleg robbannak és hogy a lövedéknek bizonyos időre van szüksége, hogy a csövön áthaladjon; ezenkívül kívánatos, a mi az 5579. számú szabadalomban nincs megemlítve, hogy a lövedék a csövet elhagyja, mielőtt az a czélvonalba jut, mivel a csőben futó lövedék a himbáló mozgásban résztvesz és a cső elhagyása után ezen mozgást föl-és lefelé menő értelemben folytatni törekszik, mely törekvés az által van legjobban kiegyenlítve, ha a gyújtás oly korán történik, hogy a lövedék akkor hagyja el a csövet, a mikor a cső a czélvonalhozmég egy kis haj lássál bír. Ezen föladat az 5579. számú szabadalomnál a lövedék ezen utóbb említett függélyes komponenseinek elhanyagolásával akként van megoldva, hogy a kontaktust adó rész a nyugalmi helyzetből egy bizonyos szöggel (előgyújtási szög) eltolatott, melynek áthaladására az előgyújtási idő szükséges. Ezen intézkedés azonban azon fönn nem álló föltevésen alapszik, hogy a szögsebesség, mellyel a himbáló hajó nyugalmi helyzetén áthalad, állandó, mivel csak ez esetben adná egy állandó előgyújtási szög mindig ugyanazon előgyújtási időt. Azon körülmény helyes megfontolásánál azonban, hogy a sebesség, mellyel egy lengő tárgy nyugalmi helyzetén áthalad, nemcsak az ingahossztól (tehát egy a hajószerkezetben fekvő állandó), hanem a mindenkori kilengéstől is függ, a fönti föltevést helytelennek és az ezen föltevés alapján kivitt szerkezetet hiányosnak kell tekintenünk. Azon sebesség, mellyel a hajó a nyugalmi helyzeten áthalad, ismert fizikai törvények szerint a kilengés nagyságával növekedik és mivel az előgyújtási idő egy az ágyú csőhosszától és a robbanó anyag brizansságától függő állandó, tehát az előgyújtási szögeknek a himbálás nagyságával is inkább kell fokozódnia vagy csökkennie, minthogy az ágyúcső lengése által a lövedéknek adott függélyes komponens