21160. lajstromszámú szabadalom • Lábkerék

- 3 -vedernek fölfelé nyúló ágai a lábszárat körülfogják, és azon (28 29) és (30) sza­lagokkal megerősíthetők. A középső sza­lag (32) lyukakkal van ellátva, melyek a fölnyúló hevederekre erősített (32) pecz­kekre húzhatók, ezen elrendezés helyett tetszőleges más csatszerkezet is alkalmaz­ható. Kívánatos lehet az (5) forgattyúval kapcsolt hajtórúdnak rugalmassá tétele, oly czélból, hogy rögös utakon föllépő lö­kések a taposólemezekre át ne vitessenek. Ezen hatás elérésére szolgáló szerkezetek 7—9. ábrákon vannak föltüntetve. A 7. ábrán egy (33) rúgóval összekötött két­részű rúd van ábrázolva, melynek egyik üreges (43) része a (34) másiknak fölvé­telére szolgál. A 8. és 9. ábrákon föltün­tetett szerkezetnél a hajtórúd rugalmas­sága akként van elérve, hogy a rúd szin­tén két részből áll, melyek egyike egy (36) rugalmas anyaggal megtöltött (35) hüvelyt hord, másika pedig szintén egy a (35) hüvelyre ráillő és azon elcsúszható (38) hüvellyel bír, melynek oldalhasítékai­ban a (35) hüvely (37) peczkei vezettet­nek. A taposólemeznek rúgókra való fekte­tése helyett azokat a függélyes (9) rudak fölső végére erősített (10) rúgókra is föl lehet függeszteni, mint az a 10. áb­rán látható. A fönt leírt lábkerék természetesen pá­rosan mindegyik lábra erősítendők, mi mellett a hajtórudak czélszerűen egymás­felé, azaz befelé vannak fordítva. Működtetés czéljából mindegyik lábra a lábfej- és bokatartók, valamint a lábszár­szíjjak segélyével egy ilyen lábkereket föl­kötünk. Menetközben a lábak hasonlóan mozgatandók, mint a járásnál, miáltal a taposólemezek föl és le mozgattatván, a (6) hajtórúd és az (5) forgattyú közvetí­tésével a (4) lánczkereket forgatják, mely ismét a (13) és a kisebbik (14) iáncz­kerék segélyével a (11) mellső kereket forgatván, az egész lábkereket előrehajtja. A taposólemez (47) görgős vezetése és (10) rúgós fölfüggesztése annak mozgását könnyűvé és egyenletessé teszi, és esetle­ges lökéseket a taposólemeztől elhárít. A (8) vezetékek a taposólemezt működés közben mindig vízszintes helyzetben tart­ják, a (47) görgők pedig a szabadjáté­kot lehetőleg kevés súrlódással biztosítják. A (10 10) rúgók a taposólemezt lenyo­matása után ismét fölső állásába hozzák vissza; a lábnyomás megszűnése után ezen rúgók a taposólemez fölnyomása által a ' forgattyút visszafelé húzzák és ez által a lábkerék hajtásához hozzájárulnak. Ezen ; rúgók erőssége a korcsolyázó súlyához képest szabandó meg, oly módon, hogy azok a súlynak azon fölöslegét fölvegyék, mely a hajtási ellenállás legyőzésén fö­lül fönmarad, miáltal különösen lejtős, vagy nehéz utak esetén az erő egy része a rúgókban fölraktározódván, a láb föl­emelésekor az előrehaladást elősegíti. A hátsó kerék csapágyaival együtt a ke­retben szabadon elmozdulhat és különböző hajlásszög alatt beállhat, oly módon, hogy ezen kormánykereket képező kerékkel a menet iránya kormányozható, mi mellett a kerék oldalelmozdulását a (40) ütköző- és surlódótárcsák határolják. Ezen találmány segélyével nagy sebes­ségű előrehaladás érhető el, mi mellett az ember által végzett mozgás a természe­tes járás mozgásának felel meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lábra erősítendő lábkerék, vagy kere­kes korcsolya, jellemezve egy a (11 15) kerekeket összekötő (1 2) kerethez képest föl- és lemozgatható (17) ta­posólemez által, melynek ezen elmozdu­lásai valamely alkalmas áttétel segé­lyével a kerekek hajtását eszközlik. 2. Az 1. pontban igényelt lábkeréknek egy kiviteli alakja, melynél az üresen futó hátsó vagy kormánykerék tenge­lyével együtt a keret hátsó végén lévő (39) hasítékban hossz- és keresztirány­ban szabadon elmozdulhat, melynél a (8) vezetőcsöveivel a keretből fölfelé nyúló (9) vezetőrudakon elcsúszható ta­posólemez (9) spirálrúgókon van ru-

Next

/
Oldalképek
Tartalom