21144. lajstromszámú szabadalom • Rácstalp vasúti fölépítményhez

— 2 fölfekvési helyen az (A) kereszttalpakon (B) vassarúk vannak alkalmazva, melyek keresztmetszete a talp keresztmetszetével egyezik meg (3. és 4. ábra), melyeknek széles, a talp oldalaira szorosan ráfekvő (d) lábai vízszintesen befelé irányúié (e) karimákkal vannak ellátva. Ezek segélyével a (B) sarúk az (A) talpon rögzítve vannak (6. ábra), különben ezek a sarúk valamely ismert alkalmas módon lehetnek az (A) talp pánczélával összekötve. A sarú négyzetes (f) lemeze oldalt a talp fölső éle fölött karimaszerűen kinyúlik és ezen karimaszerű részén két-két a sín megerősítésére szolgáló csavart befogadó (g) hasíték van. A műkő-kereszttalpak, — mint az a 6. és 7. ábrán látható — szabad hosszanti fölületükön teljesen fémmel lehetnek pánczélozva, még pedig vagy oly módon, hogy ez a pánczélozás, mint azt az 5. ábrán láthatjuk, a (B) sáru profiljához hozzásimul és a sarút fölöslegessé teszi, vagy pedig oly módon, hogy a talp egy egyszerű, trapez-alakú, a (B) sarún áthúzandó (h) bádogcsatornába (7. ábra) van ágyazva.' Az első esetben a pánczélozást esetleg műkő-töltelék nélkül is mint hossz- vagy kereszttalpat lehet használni. Az (A) kereszttalpak (B) saruinak (d) lábai a külső oldalukon két-két kiugró (i) szárnnyal vannak ellátva, melyek a (C) hosszanti talp profiljának megfelelően hajlanak és a hossztalpat biztosítják oldalirányú eltolódás ellen (lásd az 1. ábrát fölül). A (C) hossztalpdarabok profilja ugyanaz, a mi a (B) keresztdaraboké, és a mint azt a talajviszonyok megkívánják, keresztalakban (2. és 12. ábra) vagy egyszerű gerenda alakjában mesterséges konglomerátból vagy brecciából készülnek és lejtős oldalfölülettel bírnak. Eme talpak közvetlenül a végeik előtt (D) sarúkkal vannak ellátva, melyek a kereszttalpakéival hosszúságuktól eltekintve teljesen megegyeznek, de ezeknél körülbelül felével rövidebbek és az (f) lemezek keskenyebb oldalain lévő karimákon csak egy-egy csavar által rögzíttetnek. Ezek a hosszanti talpak csak az alsó élükön vannak (a) szögletvasakkal pánczélozva, még pedig csupán a két (D) sarú között. A hossztalpnak két (D) sarú között fekvő keskeny fölső (j) fölülete a vágány belseje felé lejt és a magassága a síntalp magasságának megfelelő. A rácstalpat a leírt (A) kereszttalpakés (C) hosszanti talpdarabok alkotják, minthogy az egyes kereszttalpak két-két (C) hosszanti talp között oly módon vannak elhelyezve, hogy az utóbbiak végei a kereszttalpak (B) saruinak (i) hevedereibe fogódzanak (lásd az 1. ábrát fölül) és a hosszanti talpnak a kereszttalp két oldalán fekvő (D) saru a kereszttalp (B) sarújának (f) lemezeivel egy síkban fekszenek. Minden ily keresztezési helyen tehát két (D) sarú és ezek között egy (B) sarú van, melyek profiljai egymással teljesen egyeznek. Mindegyik sarúcsoporton egy-egy (k) alátét-lemez van alkalmazva (11. ábra), mint ez az 1. ábrán pontozva látható, mely nyolcz, az (f) lemez (g) bevágásaival korrespondeáló (1) furattal van ellátva és az ismeretes sínalátét-lemezeknek megfelelően profilálva (3. ábra). A (k) lemezek lejtős (m) fölfekvési fölületei pontosan a hosszanti talpak magasított lejtős (j) fölületeivel korrespondeálnak, úgy hogy a (k) alátétlemezekre elhelyezett sinek a hosszanti talpak (j) fölületeire fekszenek. Ha ezután a síneket a szokásos (n) horgos csavarokkal (3. és 9. ábra) a sarún megerősítjük, a mennyiben ezeket a csavarokat fölülről a (g) bevágásokon bevezetjük és alul a csavarházakat meghúzzuk, ezek a sinek (k) alátétlemezek, sarúk és talpak egyetlen merev rácsalakú testet képeznek, az új rácstalp-fölépítményt (12. ábra). Megjegyzendő még, hogy fatalpak alkalmazásánál a sarúknak, mint az a 8., 9. és 10. ábrán látható, csak rövid (d) lábai vannak, melyek segélyével az (E) fatalpakon nyereg módjára vannak elhelyezve és ezeken csavarok vagy szögek segélyével megerősítve. A (k) alátétlemez