21119. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő
gecselve, vagy esavarolva, úgy hogy azzal egy egészet képez. A gáznak a (c) tartóból a (b) tartóba való átvezetésére a kívül elrendezett s csappal ellátott (i) cső szolgál. A (b) tartóból a gáz a víz színe fölé emelkedő s az (a) víztartó fenekén átvezetett (0) csövön keresztül áramlik az utóbbihoz kapcsolt gázvezetékhez. Az (e) karbidtartó szintén egy magas, karcsú, alúl zárt henger alakjával bír, melynek úgy falai, mint feneke át van lyukgatva s mint a rajz mutatja, sodronyszövetből is állhat. A fölső széle alatt alkalmazott karimával a belső (c) gáztartó egy belső párkányán vagy tartó nyúlványán nyugszik, úgy hogy az (e) karbidtartó szabadon lebeg a (c) gáztartóban. A (c) harang fenekén, annak külső széléhez közel egy nyílás foglal helyet, mely kúpos szelepfészekké van kiképezve. Az ebbe illő kúpos (k) szelep egy a (c) gáztartó kúpos középrészén át a külső (b) gázharangba s innen a föntebb említett (n) tömítő szelenczén keresztül a szabadba vezető (1) rúd segélyével kinyitható, illetve fészkére szorítható, a szerint a mint azt a gázfejlődés megkívánja. Ha a (k) szelep nyitva van, a fenekén át víz hatol a belső (c) gáztartóba s minden oldalról az (e) tartóban foglalt kalcziumkarbidhoz nyomul, minek következtében gázfejlődés áll be. Ha több gáz fejlődik, mint a mennyi elfogy, a (b) harang fölemelkedik s vele együtt a belső (c) gáztartó is s ily módon a kalcziumkarbid a vízből lassankint kiemelkedik, míg végül a gázfejlődés megszűnik s csak akkor kezdődik újból meg, ha a (b) harangban fölhalmozódott gázkészlet elfogyott s a harang ennek megfelelőleg a vízbe sülyedt. A (k) szelep segélyével elérhető, hogy a karbidhoz még a harang mély helyzeténél is, csak meghatározott mennyiségű víz juthasson, illetve a víz további beáramlását minden pillanatban megszüntethessük, úgy hogy a gázfejlődésnél azonnal beszüntethető s jobban szabályozható, mint az eddig használt, állandóan nyitva levő (e) kamaráknál történt. Ha a gázfogyasztás az ugyanakkori gázfejlődésnél nagyobb mérvű, a harang mindjobban lefelé stilyed a vízbe, a mikor is egyrészt a (c) harang belsejében beálló gázritkulás, másrészt pedig a víz fölhajtó ereje következtében a (k) szelep önműködően fólemeltetik, tehát megnyílik, úgy hogy az újonnan, illetve nagyobb mérvben betóduló víz a karbidra fokozottabb hatást gyakorolván, erősebb s a fogyasztásnak megfelelő, illetve azt túlhaladó gázfejlődés áll be, melynek eredménye újból a harang fölemelkedése lesz. Ha a gázfejlődés a fogyasztáshoz viszonyítva igen tetemessé válnék, akkor a (c) harangban megnövekedett nyomás elegendő arra, hogy a (c) harangban lévő vízre kellő uyomást gyakoroljon s azt a szelep nyílásán kiszorítsa, illetve újabb vízmennyiség behatolását meggátolja. A gázfejlődés tehát állandóan, önműködőlég, a fogyasztásnak megfelelő mértékben megy végbe. A készülék kezelése a következő módon történik: Miután a vezető síneken tetszés szerint megerősíthető (g) keresztrudat eltávolítottuk, az (m) légcsapot megnyitva s a (k) szelepet, valamint az (i) összekötő csőben lévő csapot elzárva, (b) gázharangot az (f) vezető sínek közé betoljuk s az (a) víztartóba sülyesztjiik. Ezután a (h) födelet levéve, (e) karbidtartót a belső (c) gázharangba helyezzük. Ha most a (k) szelepet s az (i) összekötő cső csapját megnyitjuk, a gázfejlődés megkezdődik s a fejlődött gáz a (b) harangfödele alatt maradt levegőt kiszorítja, a minek megtörténtéről az (m) csapon keresztül elszálló acetyléngáz-ködök vagy gőzök által szerezhetünk meggyőződést. Ekkor az (m) csapot elzárjuk s a gáz most már a vezetékekbe jut, melyeknek mindeddig el kellett zárva lenniök. Ha az (e) tartóban a karbid elhasználtatott, tehát a gázfejlődés megszűnt, megfordítva járunk el. Elzárjuk a (k) szelepet s az (i) összekötői csőben lévő csapot, fölnyitjuk a (h) födelet s az (e) karbidtartót kivéve, a benne maradt homok- vagy habszerű tömegből, a karbidbomlás hulladékai-