21104. lajstromszámú szabadalom • Újból meg nem tölthető palaczkok

- 3 A (3) cső fölső végén (1. ábra) a (14) gyűrű van elrendezve, melynek belső fölü- j lete az (5) fészek felé lejt. Ezen rézsútos fölűlet kissé nagyobb átmérőjű, mint a szelep (7) fölületének megfelelő része és az úszó szelepnek fészkéhez való vezetésére szolgál. A (3) cső a parafából vagy más Higanyos anyagból készült (15) gyűrűbe van fogva, mely az említett (14) gyűrűhöz csatlakozik. A (3) csövet a (15) gyűrűvel együtt addig nyomjuk le a palaczk nyakába, míg a (15) gyűrű külső íöiülete a palaczk nyakában kiképezett gyűrűs (16) horonyba nem szorul. A (3) cső előnyösen a hosszirányú vagy spirális (17) hasítékokkal van ellátva, melyek, midőn a palaczkot rézsútos állásba hozzuk, a folyadékot nagy áramban engedik kifolyni. Közvetlenül az (l) szelep fölött a palaczk nyakába a (18) dugó van beillesztve oly czélból, hogy az (1) szelephez sodronnyal vagy egyéb szerszámmal ne lehessen hozzáférni. A palaczk nyakában a gyűrűs (31) toldat van kiképezve, melyhez a dugó alsó vége hozzáfekszik és mely a dugónak a nyakba való betolását határolja. Az említett (31) toldat ezenkívül arra is szolgál, hogy az esetleg a dugó külső és a palaczknyak belső fölülete között mégis átvezetett sodronyt vagy egyéb szerszámot a szelephez való érkezése előtt íöltartóztassa. Ezen dugó űrös és egyik végén a süveg- : alakú (19) résszel van elzárva. A mint a 3. ábrából látható, a dugó a gyűrűs (21 22) szűkítésekkel bír, melyek a függélyes (23) rovátkák által közlekednek egymással. A (21) horony fölött lévő (24) rész hasonló ! rovátkákkal bír, melyek azonban az első (23) rovátkákhoz képest eltoltan vannak elrendezve. A dugónak belseje, az ebből kifelé vezető nyílások, valamint a gyűrűs hornyok és a függélyes rovátkák elegendő átjárást biztosítanak a kifolyó folyadéknak és a beáramoló levegőnek, midőn a palaczk tartalmát kiűiítjük. A dugó belseje magába fogadja a szeleptestnek (4) fejét is (1. ábra), úgy hogy midőn a szelep fészkéről elemeltetik, az a dugó alsó falához ; támaszkodik és ez által megakadályoztatik abban, hogy fészkétől túlságosan eltávoj lodjék, vagy hogy valamely szögletével a (3) cső torkolatán vagy egyéb részeken megakadjon. Az említett (20) nyílások előnyösen a befelé nyúló és végeikkel egymás felé irányított (25) falakkal vannak ellátva, a hol is az alsó fal a (30) toldar tokkal is van ellátva (4. ábra), melyek megakadályozzák, hogy valamely szerszámmal az említett nyílásokon keresztül a szelephez hozzáférhessünk és utóbbit nyitott állásában rögzítsük. Hogy a dugót a palaczknyak illető pontján rögzíthessük, a dugón két vagy több (26) horony van elrendezve (4. ábra), melyek előnyösen kúposak és melyek a rendesen üvegből készült és nem gömbalakkal bíró (27) rögzítő tagok (1. ábra) befogadására szolgálnak. Midőn a dugót a palaczk nyakába akarjuk illeszteni, ezen rögzítő tagokat az illető hornyokba illesztjük és ezután a dugót addig toljuk be a palaczk nyakába, míg a dugónak (26) hornyai a palaczk nyakában kiképezett, gyűrűs (28) horonnyal szembe nem kerülnek. Ekkor a rögzítő tagok oly állásba csúsz-i nak vagy esnek, melynél azon részben a dugó hornyaiban, részben pedig a palaczknyak hornyában fekszenek és ez által a dugót kihúzás ellenében biztosítják. A folytonos gyűrűs (28) horony helyett lehetne megszakított vagy több rövid hornyot alkalmazni, a mint ez a 8. ábrában látható, úgy hogy a hornyok között a (29) telt részeket kapjuk, melyek a (15) parafa gyűrűnek a nyak végére való betolását megkönnyítik. A mint a 7. ábrában látható, három-három hornyot egymás fölött csoportokban rendezhetünk el. Ha egynél több horony van csoportokban elrendezve, akkor a dugót a rögzítő tagokat tartalmazó (26) hornyaival a (29) telt részek felé fordítva kell bevezetnünk és a dugó hornyait, ha a kivánt mélységig jutottunk, megfelelő forgatással a palaczk nyakában kiképezett rövid hornyokkal szembe hozni, úgy hogy a rögzítő tagok a dugó ; hornyaiból a palaczknyak rövid hornyaiba esnek. Magától értetődik, hogy a dugó-