21072. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távbeszélő vonalakon való táviratozásra és hozzátartozó fölfogó készülék
Megjelent 1001 évi április lió 22-én. MAGY. tfgj KIR SZABADALMI Bgfijf HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21072. szám, Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés távbeszélő vonalakon való táviratozásra és hozzátartozó fölfogó készülék. SINDING LARSEN ALF ELEKTROTECHNIKUS FREDRIKSVAERNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 deczember hó 11-ike. A jelen találmány tárgyát oly eljárás és készülékek képezik, melyek lehetővé teszik, hogy a távbeszélő berendezések előfizetői szóbeli értesítések helyett táviratokat váltsanak egymás között, a mi például azon esetben tehet igen előnyös szolgálatokat, ha a fölhívás alkalmával kitűnik, hogy az illető előüzető nincs jelen; ily esetben a fölhívó számát vagy nevét írásbelileg közölheti, a mi már maga is nagy előnnyel jár. A jelen találmány azonban hosszabb táviratok föladhatása következtében is jelentékeny előnyöket biztosít, különösen pedig akkor, ha fontos közleményekről van szó, mivel ezen esetben valamely harmadik személy a közlemények tartalmáról nem szerezhet tudomást, a mi ellenben telefonikus közléseknél az indukczió következtében könnyen megtörténhetik. Ily, a távbeszélő hálózatba bekapcsolható távíró berendezés létesítésénél a következők tartandók szem előtt: 1. A távirat föladásának nem szabad a központban lecsöngető jelzést előidéznie. 2. Ha a fölhívott előfizető telefonja nem használtatik, a táviratot fölfogó készülékeknek önműködően kell kikapcsolódniok. i 3. A távíró készüléknek nem szabad 1 semmiféle befolyást gyakorolnia a távbeszélő készülékre, midőn ez utóbbi közönséges módon jön alkalmazásba. 4. A távíró készülékeket akként kell berendeznünk, hogy azokat már meglévő távbeszélő készülékeknél ez utóbbiaknak jelentékeny módosítása nélkül elrendezhessük. 5. A távíró készülékeknek gyakorlati alkalmazhatóságuk czéljából lehetőleg egyszerűeknek és olcsóknak kell lenniök. A jelen találmány szerint ezen föltételeknek az által teszünk eleget, hogy a távbeszélő készülék mágnes induktorát a távirati jeleket előidéző áramimpulzusok létesítésére használjuk föl. A fölhívásnál a mágneses induktor tudvalevőleg egymással ellentétes irányú áramimpulzusokat szolgáltat. A táviratozásnál ezek közül csak az egyik irányba haladó áramimpulzusokat használjuk föl. Ez által az 1. és 2. alatt említett föltételek kielégítésére szolgáló eszközök máris meg vannak adva, a menynyiben a berendezést akként foganatosítjuk, hogy úgy a központ készülékei, mint a fölfogó készülékek is, ha azokon váltakozó irányú áramimpulzusok áramlanak keresz! tiil, közönséges módon működnek, ha ellen-1 ben csak egyirányú áramimpulzusok küldet-