21066. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus mótor

szívóhatás folytán az (a) hengerben lévő víz sebessége hirtelen annyira fokoztatik, hogy a lefolyató víz eleven erejénél fogva az (i) dugattyú is továbbíttatik, míg a pon­tozással jelzett helyzetbe nem jut, miköz­ben a (j) rúgót összenyomva a (c) födőre fölfekszik. A (j) rúgó kezdetleges feszélye természetesen úgy számíttatik, hogy a du­gattyúnak előbb jelzett mozgását lehetővé tegye, de egyszersmind utóbbinak a (c) fö­délre való jutásakor keletkező lökést föl­vegye. Most tehát a (d) cső fölső nyílása el van zárva és az (a) hengerben lévő víz a dugattyúra már csak hydrosztatikai nyomá­sánál fogva működik, a mely elegendő arra, hogy a dugattyút a (c) födőre szo­rított helyzetben megtartsa. A (d) csőben lévő folyadék eközben azonban kapott se­bességénél fogva mindinkább sülyed és (1)­nél légritkított teret állít elő, azután se­bessége mindinkább csökken, míg végre nulla lesz. A midőn ezen pillanat beállott, akkor az (e) szabad vízfolyás által a (d) cső alsó nyílásán, alulról fölfelé működő atmoszferikus nyomás jut érvényre, a mennyiben a (d) csőben lévő vízoszlopot nagyobbodó sebességgel emeli és pedig a (d) csőnek fölső nyílásáig. A víz ideérve, az (i) dugattyúra lökést gyakorol és a (j) rúgó feszélyének segítségével azt eredeti helyzetébe visszaviszi. Ezen visszafelé való mozgásnál, a mozgásban lévő vízoszlop fölső része az (a) hengerbe jut és így majd a dugattyú későbbi működtetésére ismét fölhasználható lesz. Ha most az emel­kedő vízoszlop eleven ereje egészen elvész, akkor a dugattyút körülvevő összes fo­lyadék nyugalomban van. A víz tehát is­mét a szabad körgyűrűn át lefolyik, mire a fönt leírt folyamat ismétlődik mindad­dig, míg vagy az (a) hengert vagy a (d) csövet egy a rajzban föl nem tüntetett csap segélyével elzárjuk és így a motort nyugalomba nem hozzuk. Az (f) rúd ide­oda való mozgása, megfelelő közvetítő mű­vek (emeltyűk, himbák, rudazatok stb.) ál­tal, bármily gépezetek hajtására használ­ható föl. Ha a működtetendő gép lendítő­kerékkel van ellátva, akkor a (j) rúgó el­hagyható. A leírt mótor egyes részeinek elrende­zése és méretezése, természetesen az egyes esetekben rendelkezésre álló esési magas­ság az elérendő hatásfok és a hajtandó gép, illetve a szükségelt munka szerint változik. A találmány tehát a rajzban előállított kiviteli alakokra nem szorítko­zik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hydraulikus mótor, jellemezve egy du­gattyú által, melynek a lefolyó víz iránybani mozgása az által keletkezik, hogy a fölső dugattyúfölület a fö­lötte lévő víz súlya által nyomatik, az alsó dugattyúfölület pedig egy szifón­szerűen működő cső alkalmazása követ­keztében előálló szívóhatásnak van alá­vetve, míg a dugattyú visszafelé való mozgása, az említett cső aljára működő atmoszférikus nyomás hatása által tör­ténik, a mely a megfelelő pillanat­ban a csőben lévő vízoszlopnak vissza­felé való haladását hozza létre. 2. Az 1. pontban igényelt hydraulikus mó­tor egy kiviteli alakja, jellemezve egy a fölső nyitott végével egy (b) fölső csatornába nyúló, alsó zárt födelével pedig egy ferdén vagy függőlegesen el­rendezett, alsó végével az (e) szabad­folyású vízbe érő (d) csővel kapcsolt (a) henger, továbbá az ebben ide-oda mozogható, czélszerűen csonkakúp-alakű (i) dugattyú által, mely adott esetek­ben még egy a dugattyút a (c) födé­len lévő helyzetéből elmozdító (j) rúgó hatása alatt áll. (1 rajzlap mpllóklettel.1 PAU.AS HESZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom