21040. lajstromszámú szabadalom • Tolóablak

— 2 — szolgál. A rajz szerint az alsó (2) illetve (4) tolóablak egy (15) forgó reteszt hord, míg a fölső tolóablak a (16) lemez határolta ékalakú (17) horonnyal (1., 8. és 10. ábra) van ellátva. Ha a reteszt akként forgatjuk el, hogy a (18) kar az ékalakú horonyba nyúl, akkor a fölső tolóablak fölfelé, az alsó pedig lefelé nyomatik. A tömítés a három helyen, t. i. egyrészt a tolóablakok között, másrészt pedig ezek és az ablaktok között ez által szintén hatásosabbá válik. A (15) retesznek ezen elforgatása kulcscsal is történhetik, hogy az ablakokat különösen tébolydákban illetéktelenek ki ne nyithassák. Hogy a tolóablakokat tisztítási, javítási és hasonló czélokra vezetékükből kiemelhessük, az oldalas vezeték egy része az ablaktokkal kikapcsolhatóan van összekötve. Az ablaktok jobb oldalán alul, mint azt az 1—3. ábrákból láthatjuk, a (19) bélésdeszka van elhelyezve, mely az ablaktokkal körülbelül egy szélességű, a tolóablak magasságánál azonban hosszabb. Ezen bélésdeszka, mint azt a 3. ábra mutatja, egyik oldalával az ablaktok (20) hornyába helyeztetik és utóbbiban két reteszzár segélyével rögzíttetik. A reteszzár (4. ábra) egy a bélésdeszkában ágyazott (21) forgó reteszből áll, melynek (22) záró kampója a (23) nyugasszal van ellátva, mely a kampószerűen hajlított (24) zárólemezzei kapcsolódván, a bélésdeszkát erősen az ablaktokhoz szorítva rögzíti. A tolóablakok kiemelésére a bélésdeszka egyedül nem elegendő, mivel a bélésdeszkát, az ablakok kényelmes kiemelhetésére megkívánt hosszánál fogva a fölső állásukba tolt ablakoknál rendes körülmények között nem emelhetjük ki. Utóbbi esetben czélszerű az ablakokat a normálisnál magasabbra emelni; ezt a fölső (25) bélésdeszka (1. és 2. ábrák) teszi lehetővé, mely a (19) bélésdeszkához hasonlóan, az ablakkeretben rendeztetik el, a tömítő részeket hordja és az ablaktok (26) űrös terét elzárja. Ha a (25) bélésdeszkát eltávolítjuk, akkor a tolóablakokat a rendesnél magasabbra tolhatjuk föl és az oldalas (19) bélésdeszka eltávolításának már most semmi sem állja útját. Az ablakok kiemelése czéljából ezek lefelé tolatnak és a (9) kötelek kioldása után oldalt kihúzatnak. A (11) ellensúlyoknak a (9) kötelek be-és kiakasztására előnyös állásban való rögzítésére az 1. és 5—7. ábrákban bemutatott szerkezet szolgál. Ez a szerkezet a (27) sín- illetve rúdból áll, mely egyik végén a (28) fogantyúval van ellátva, másik (29) végén pedig le van kerekítve és a (30) ütközőt hordja. A sín vízszintes síkban, a súlyokat fölvevő térben és pedig az ablakokra merőleges irányban eltolható és hatásos helyzetében a (31) lemez és az ablakkeret (32) kivágása által -rögzíttetik. Hogy a sín hatástalan állásában útban ne álljon, teljes kihúzása után lefelé forgattatik (az 1. és 5. ábra vonalkázottan föltüntetett állásába) mindaddig, míg a (30) ütköző a (31) lemezhez nem ütközik. A 2. és 8—11. ábrák végre egy fogantyút tüntetnek föl tolóablakok számára, mely normálisan nem, vagy pedig csak kevéssé áll ki az ablakkeretből és csak működtetésénél áll ki annyira, hogy az az ablak föl- és alátolására kényelmes fogantyút képez. Ezen fogantyú egy például szögalakú (33) részből áll egy ehhez csatlakozó (34) csappal, mely az ablakkeretbe beeresztett hüvelyben vezetődik. A (34) csap a (36) rúgó hatása alatt áll, mely a (33) fogantyút állandóan a telt vonalakkal föltüntetett állásban igyekszik megtartani. Ha a (33) fogantyút a (37) kivágáson át megragadjuk és lefelé nyomjuk, akkor az, miután a tolóablak a (36) rúgóénál nagyobb ellenállást fejt ki, a vonalkázottan föltüntetett állásba jut, a mikor is könynyen megragadható fogantyút képez, melynek további működtetése által az ablak fölfelé vagy lefelé mozgatható.