21039. lajstromszámú szabadalom • Izzófényű lámpa kerosen égetésére

(35) hengerpalást veszi körül, mely a (26) kamra fenekétől a borszeszcsésze alá ér. A leírt szerkezetű lámpa működési módja a következő: A (16) csészét borszesszel töltjük meg és meggyujtjuk; a (35) palást a lángot az (1) gázosító cső és ennek (15) karimája körül tartja össze. Aztán a (12) szárat akként forgatjuk, hogy ez a (12b) szelepkúpot az (5) fészekről eltávolítsa és a (12d) tűt a (14) nyílásból kihúzza. A (7) tartályból a benne lévő nyomó levegő hatása alatt a (11 9a) és (13) csövön át az (1) gázosító csőbe olaj emelkedik, mely csőben ez a gázosításnak van alávetve; a gáz sugáralakban a (14) nyíláson át a (31) csőbe áramlik és a (27) kamrából levegőt szív föl; a gázból és levegőből ekként keletkező keverék aztán a (21) lángzócsőbe és ennek (22) kupakján át kifelé áramlik, hol meggyujtjuk. A keletkezett keverék egy része most a keletkező ellennyomás vagy a (32) süvegnek eltérítő hatása által a (26) kamrába vezettetik, melyből a finom (20) csatornákon át sugarakban kiáramlik, és a (15) karima fölső részébe ütközvén, innen a borszeszlángba vezettetik, úgy hogy a gőzösítő csőnek a (15) karimája és a (19) vastagítása közötti része körül a gázosító csövet hevítő kéklángkoszorú keletkezik, mely a borszeszláng kialvása után is tovább ég. A hevítő lángocskáknak a (26) kamrába való visszacsapását a (36) drótháló akadályozza meg. Ha a gázosítónak (14) kiáramlási nyílása, mint az az ilyen lámpáknál gyakran előfordul, betömődik, akkor azt a (12d) tűnek megemelése által a (12b) szelep részbeni elzárása mellett gyorsan kitisztíthatjuk; a lámpa eloltásakor szintén áthatol a tű a (14) nyíláson és tisztítja azt. A II. és III. ábrában látható foganatosítási alaknál a részek általános elrendezése ugyanolyan, mint az előbbi foganatosítási alaknál, csakhogy a (31) cső, a (27) kamra és a (26) kamra egy darabban vannak öntve. Továbbá a (15) karima, ugyanúgy mint az 1. ábrában, tömören van előállítva, ellenben a gázosító cső körüli hevítő kamrát képező (35a) henger lyukakkal van ellátva és az égési gázok az ezen henger alsó vége és a (15) karima között szabadon hagyott gyűrűalakú téren át áramolnak ki, a hol is e tér a nagy átmérőjű henger vagy harangalakú (35b) palást által van védve. Ha harangalakú palástot használunk, akkor ezt fölső részében a (35c) nyílásokkal láthatjuk el. Ily módon a meleg a gázosító cső körül öszszetartatik és arra konczentráltatik, míg az égési gázok szabadon kiáramolhatnak. Az I. ábrán föltüntetett szelepelrendezést itt a (38) fogaskerék és a (37) íogasrúd segélyével egyszerűen ide-oda mozgatott, tűvel ellátott szelep pótolja. A fogaskerék alatt továbbá egy második (39) szelep lehet elrendezve, mely egy második (40) fogasrúd által szabályoztatik és a fogaskeréknek másik oldalával kapcsolódik, úgy hogy e szelepet, melynek fészke közvetlenül a (11) olajbeömlési csövön van, ugyanazon mozgás zárja, mely közvetlenül a gázosító cső alsó részén lévő fészekkel bíró fölső szelepet zárja. A többi részek ugyanoly módon működnek, mintáz I. ábrában ugyanazon betűkkel jelölt részek. A IV. ábrában föltüntetett foganatosítási alak egy a (41) gázkarra csavarolható lámpa gyanánt van kiképezve, melynél a borszeszcsésze hevítő Bunsen-lángzókkal van helyettesítve. A (42) Bunsenlángzók a (15) karima alatt vannak elrendezve. Azonkívül a tulajdonképeni lángnak önműködő meggyújtására a gázkarból egy a Bunsen-lángzók egyike mellett elhaladó vékony (43) csövecske ágazhatik fölfelé, mely a lángzó felé fordított részén finom (44) lyuksorral van ellátva oly czélból, hogy az említett Bunsen-lángzón meggyulladó futólángot képezzen, melyen a (22) lángzóból kiáramló gázkeverék meggyúl. Ezen elrendezés a lámpa újbóli meggyújtásánál bír nagy értékkel, ha az a (14) nyílásnak a (12d) tű segélyével való tisztításnál kialudni találna, a mennyiben a tű kezelése előtt előbb a gázcsapot megnyitjuk; a Bunsen-lángzóból kiáramló