21035. lajstromszámú szabadalom • Újítások drótnélküli telegráfon

Hegjeleiit 1901. évi április Itó 22-én. MAGY. SZABADALMI Kia HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 21035. szám. VIJ/j. OSZTÁLY. Újítások a drótnélküli telegráfon. MIGHEL GYULA, MARÉCHAL KÁROLY ÉS DERVIN JENŐ MÉRNÖKÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 julius hó 9-ike. A szóban lévő találmány tárgyát a drótnélküli telegrafáláson eszközölt újítások képezik, melyek czélja a telegrafálás sebességének nagyobbítása és a jeladónak és jelvevőnek lehető pontosan való hangolása, úgy hogy az utóbbi az előbbi jeladására lehetőleg gyorsan megszólaljon. Ezt egy tökéletlen kontaktus (cohaerer) segélyével érjük el, melynek tehetetlensége minimális és mely ezért a találmány lényeges részét képezi. A drótnélküli távíró kielégítő üzemének lényeges előföltétele az, hogy a tökéletlen kontaktusnak, mely a Herz-féle hullámokat úgy időtartam, mint sorrend tekintetében követnie kell, más szóval, a tökéletes kontaktus képződésének és megszűnésének majdnem egy pillanat alatt kell végbe mennie. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szokásos tökéletlen kontaktusoknál a tökéletes kontaktus a fényvagy elektromos hullámok hatása alatt majdnem pillanatnyilag létesül, de hogy nem áll ugyanez a kontaktus megszakadására, mert eddig a kontaktus megszakítására szolgáló szerkezeteket a tökéletlen kontaktuson kívül kellett alkalmazni, tehát mindig bizonyos idő mult el, míg azok hatása érvényesült. Azonkívül a használt cohaererekben lévő részecskék ahhoz, hogy a lökés után a nyugalmi helyzetbe jussanak, melyben nem vezetik az áramot, bizonyos időt követelnek meg, mely idő ugyancsak mérhető. Ez az időtartam természetesen a kis részecskék tömegétől függ. Végül annak következtében, hogy a részecskék mindig más és más eltolódást végeznek, azok soha sem érinti keznek ugyanazon pontokon egymással, tehát a cohaerer fizikai állandói folytonosan változnak. Oly tökéletlen kontaktusoknál, melyeknek könnyebb vagy súlyosabb részecskéi csupán csak a saját súlyuk által kifejtett nyomás hatása alatt állanak, a tehetetlenség fontos szerepet játszik, sőt azt lehet mondani, hogy az eddigi drótnélküli távírók csekély munkasebességének főoka a kontaktus megszakításának lassúsága. Ezért a tökéletlen kontaktus tehetetlenségét lehetőleg kisebbíteni kell és meg kell gátolni, hogy idő multával túlságos nagy változásokat szenvedjenek. Eme föladat megoldása képezi a szóban lévő találmány tárgyát, tudniillik a találmány által nem csak a tehetetlenséget, kell a gyakorlatilag megengedhető legkisebb mértékre leszorítani, hanem a töké-