21032. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektromos lámpák táplálására szolgáló erősen fölfokozott szaggatott áram előállítására

periódusonként, mikor a kefék a szektort érik. Az 1. és 2. ábrán látható áramfeszültség-fölfokozó egy a (c) szektort viselő (d) dobból áll, továbbá hat (a) keféből, melyek közül az egymással szemben fekvő keféket szigetelt drótok kötik egymással össze. Három-három kefe egy-egy (r s t) lámpahálózathoz tartozik. A berendezés részét képezi továbbá a (g) gyűrű, mely az (m) drót segélyével a dinamó egyik sarkával van összekötve és azt a (d) dobra és (c) szektorra vezeti át. A (c) szektor előtt szigetelő anyagból készült lejtős fölületű (e) vezeték van alkalmazva, hogy a kefék lökés nélkül fussanak föl a szektorra. A dinamógép állványán megerősített (h) vasgyűrű a szigetelt keféket viseli. A berendezés működési módja a következő: Az (m) saroktól jövő áram a (g) gyűrűn megy át és a (d) dobon a (c) szektorhoz áramlik. Minthogy a szemben fekvő kefék össze vannak kötve, minden fordulatnál kétszer záródik egy (r s t) hálózat. Az (n) drót vezet a hálózatok közös sarkához. A (c) szektor oly módon van a (b) tengelyre fölékelve, hogy a kefék a szektorral a váltakozó áram egy hulláma félperiodusának vége és a következő félperiodusának kezdete között eltelő idő alatt csúszszanak le (v) fölületen, miután az áram feszültsége ebben a pillanatban zérus és így szikra egyáltalában nem vagy csak rendkívül kis mértékben keletkezik. A (c) szektor oly hosszú, hogy abban a pillanatban, melyben a kefe az (f) pontot éri, a félperiodusban legyen az áram fázisa. A (c) szektor hosszának megfelelően a kefe az (f) pontot a félperiodusban az (i j) vagy (k 1) ordinátában, sőt esetleg az (1) és (v) pontok között fekvő ordinátában éri, annak megfelelően, hogy meddig akarjuk a feszültséget túlfokozni. Ebből az következik, hogy a félperiodus (u) kezdőpontja és az áramlevevés kezdő pontjának megfelelő (i j) ordináta . között fekvő abszczisszának megfelelő idő alatt a kefékbe áram egyáltalában nem jut. Mikor az egyik kefe a (c) szektorhoz érkezik, áram keletkezik és ebben a pillanatban a gép által szolgáltatott áram feszültségéhez a tekercselésekből jövő, az önindukczió vagy kapaczitás által szolgáltatott áram feszültsége is hozzáadódik, minek következtében az áramkörbe iktatott lámpák tápláló áramfeszültsége növekedik és a világításhoz szükséges motorikus erő kisebbedik. Ha a kefék oly módon volnának elrendezve, hogy az egyik kefe abban a pillanatban érje a (c) szektort, melyben a a másik arról leesik, ez a gép működésmódjára káros befolyással nem volna. Az előzőkben leírt berendezés három lámpacsoport táplálására való. Magától érhető azonban, hogy a berendezés ugyanoly czélszerűen használható több lámpacsoport táplálására is. Ha kívánatos, a berendezés több szektorral is szerelhető föl, melyek vagy mind egy dobon, vagy különböző dobokon vannak alkalmazva, j Ha a váltakozó áramú gép fordulat, száma nagy, a lámpacsoportonként szükséges kefék számát kisebbíteni lehet. Lehet a nélkül, hogy a találmány lényegét érintenők, a keféket más kontaktustagokkal is helyettesíteni. Ha a berendezést nem akarjuk közvetlenül a váltakozó áramú gép tengelyére ékelni, akkor azt egy váltakozó áram által átfolyt vezetékbe is iktathatjuk és synchronmótor segélyével is forgásban tarthatjuk. A berendezés helyes beállításánál ugyanazt az eredményt érjük el, mintha a berendezést a dinamógép tengelyére ékeljük. Hogy a leírt berendezést egyenáramnál is kedvezően használhassuk, az egyenáram áramkörébe egy forgó áramfejlesztőt iktatunk, hogy az egyenáramot váltakozó árammá alakíthassuk át. A szóban lévő berendezést ebben az