20957. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzó kocsik mótorekékhez

Megjelent 1901. évi április lió 12-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20957. szám. x/a. OSZTÁLY. Lehorgonyzókocsí mótorekékhez. VENTZKI ÁGOSTON MÉRNÖK GBAUDENZBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 május hó 29-ike. Elsőbbsége 1899 julius 8-től kezdődik. Az olyan egy gépes mótorekerendszerek lehorgonyzó kocsiinak, melyeknél az eke a motor és a lehorgonyzókocsi között oly módon mozog ide-oda, hogy a visszavezetett kötélág a vonókötéllel párhuzamosan fut, az ekének a lehorgonyzókocsi felé történő mozgásánál tudvalevőleg oldalirányú eltolódás ellen két akkora húzási ellenállást kell kifejteniük, mint a motornak magának és ezért rendkívül biztos lehorgonyzást igényelnek. Másrészt eme lehorgonyzásnak könnyen oldhatónak is kell lennie, mert a lehorgonyzókocsit minden barázdaváltásnál el kell tolni. Hogy ezt a czélt elérhessék, igen sokféle horgonyszerkezetet ajánlottak már, így pl. egy horogalakú vonóhorgonyt, mely alakja következtében a kötélre ható húzóerő hatása alatt a talajba hatol. Eltekintve attól, hogy ily horgonyok alakjuk következtében a kötéllel szükségszerűen hegyes szöget képező támasztófölületet szolgáltatnak és ezért korántsem okozhatnak akkora ellenállást, mint a kötél irányára merőlegesen álló támasztó fölületek, a horgoknak a talajba való behatolása is lehetetlenné válik, ha az például kemény tárgyra akad. Másrészt ugyancsak nem fogódzanak, az ily horgok a talajba, ha a föltalajt az eső átáztatta, ellenben az altalaj még keméi.y. Ily esetekben a horgos horgony a lágy fölta'lajt fölvágja, de a kemény altalajba bele nem hatol, hanem ezen csúszva, a föltalajt föltúrja. Alkalmaztak továbbá a lehorgonyzókocsinál késkorongokat is, melyeknek a kocsi oldalirányú eltolódását meg kellene gátolniok. Ily késkorongok azonban a kocsi előre mozgásánál is tetemes káros ellenállást gyakorolnak, ha azokat a talajba *elég mélyen eresztjük be, de majdnem legyőzhetlenné válik az ellenállás, ha a késkorong kövekbe vagy más hasonló tárgyakba ütközik. Ennél az elrendezésnél a 'lehorgonyzókocsit nem lehet többé a vonókötél által mozgatott hajtókerekek segélyével előre mozgatni, hanem a kocsi mozgásirányában egy horgonyzó kötelet kell kifeszíteni és a kocsit evvel előre húzatni. Eme berendezés minden esetben igen nehézkes és az üzem időt rabló. Ajánlottak továbbá támasztó horgonyokat is, melyek a lehorgonyzókocsit a motor irányában megtámasztják. Ennél a rendszernél az előbb említett horgos horgonyok hátrányai fokozott mértékben érvényesülnek. Ily támasztó horgonyokat ugyan, — mielőtt a kötél húzásra igénybe vétetnék