20893. lajstromszámú szabadalom • Acetylénfejlesztő

rögzít. Az (i) emelő (k)-nál forgathatóan van ágyazva, másik vége pedig (1) görgővel ellátva, mely az (m) gázométerharangra támaszkodik. Ha már most a harang az abban lévő gáz fogyásánál süly ed, az (1) görgő alátámasztását, — amint a harang egy bizonyos mélység alá jutott — elveszti és a terhelt (n) kar súlya az (i) kar horgát oldalirányban eltolja, úgy hogy az (n) kar és az (o) súly lesülyed, az (i) szögemelőnek (1) görgőt hordó karja pedig az (m) harang fölött elmozdulhat. Ennek következtében az első karbiddoboz kilyukasztatik és a gázfejlődés megkezdődik. A harang azonnal emelkedni kezd és ez az emelkedés előbb kezdődik meg, mintsem a harang annyira siilyedt volna, hogy a következő (s) tartály (r) emelőjét működtethetné, miután az jóval alacsonyabban van elhelyezve, mint az (i) emelő. Az (m) harang újból való lesülyedésénél az (i) emelő nem működik, mert a megfelelő karbiddoboz megtöltve nincs, úgy hogy a harang annyira lesülyedhet, hogy a következő (s) tartály lyukasztóberendezését működtethesse, mi ugyanúgy megy végbe, mint azt az (a) tartálynál leírtuk. Az (i és r) emelők gyönge rugók hatása alatt állanak, melyek azokat, amint az (n) karok leesnek, az eredeti állásukba viszik vissza, hogy az emelkedő gazométerharang pályájából eltávolíttassanak. A karbidtartályok üzemközben ismét tölthetők és az (n) emelők ismét beállíthatók. A (c) tengely egyik vége a (q) vízcsapba van ágyazva és a terhelt (n) kar leesésénél ezt a csapot nyitja, úgy hogy a víz a (d) vezetéken az (a) tartályban lévő áttört karbiddobozba juthat, hogy a gázfejlődés megkezdődjék. A gáz az (e) csövön a (b) víztartály fölső részébe áramlik, innen az (f) vezetéken a (g) szárítóba és a (h) vezetéken az (m) gazométerharangba megy. A (g) szárító egyúttal az összes karbidtartályok közös visszacsapó szelepét képezi, úgy hogy a tartályok töltésénél a gáztartályból gáz vissza nem folyhatik. Az (o) súly helyett a (c) tengely működtetésére természetesen rúgót is lehet alkalmazni. A gázszárító, mely egyúttal visszacsapó szelepet is képez, a 4. ábrán látható. Egy (u) tokból áll, melynek alsó mélyedésében egy (v) lebocsájtó csap van alkalmazva és melynek födelén a karbidtartályokból jövő (f f) gázvezetékek nyúlnak át és torkolnak a tokban lévő csöppfolyós vazelin szintje alá. A (h) cső a gáztartályhoz vezet és az (u) tok gázterébe torkolik. A karbidtartálytól jövő gázt tehát a vazelinen vezetjük át, hol a benne lévő nedvesség kicsapódik és azután a (h) vezetéken a gáztartályba vezetjük. Ellenkező irányban a gáz nem áramolhatik, mert az (u) tartály gázterében uralkodó esetleges túlnyomásnál a vazelin az (f) csőbe visszanyomatik. A víz a vazelin alatt ülepedik le, mint azt a rajzon jeleztük és a (v) csövön át esetről-esetre lebocsájtható. Az (f) vezetékek száma teljesen tetszőleges és a karbidtartályok számának megfelelően az (u) tokba két, három vagy több (f) cső is bevezethető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Acetylénfejlesztő, a 19122. sz. törzsszabadalom szerint, az által jellemezve, hogy a karbiddoboz kilyukasztására, valamint a víz bevezetésére szolgáló berendezés működtetése egy kétkarú (i), illetve (r) emelő segélyével történik, melynek szabad vége a gazométerharangra támaszkodik és az utóbbi fölött elfordul, amint az az emelő alá sülyedt. 2. Az 1. alatt védett készüléknél a különböző emelőknek különböző magasságokban való alkalmazása, hogy a harang a karbidtartályok üzembe hozatala után sülyedni legyen kénytelen, mielőtt a következő tartályt üzembe hozhatná. 3. Az 1. alatt védett készüléknél egyetlen tengely alkalmazása, úgy a lyukasztó berendezés, mint a víz bevezető berendezés működtetésére, melyet egy az (i) illetve (r) emelő által kiváltott, súllyal terhelt (n) emelő indít forgásnak.