20844. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csövek, rudak és hasonlók levágására

Megjelent J901. évi márczius lió 27-én. MAGY. SZABADALMI Kia HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20844. szám. XVI/d. OSZTÁLY. Berendezés csövek, rudak és hasonlók levágására. C. W. JULIUS BLANCKE & C° CZÉG MERSEBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 julius hó 18-ika. A szóban lévő találmány tárgya egy i berendezés csövek, rudak és hasonlók levágására, melynek segélyével a metszés az eddigi körkeresztmetszetü rudak levágására szolgáló berendezésektől eltérően nem olyképen történik, hogy a kés által több metszést végzünk, mikor a kés éle több egymást követő ékfölűletet vés a csőbe vagy rúdba, és így oly metszőfölűletet létesít, mely több bordák által elválasztott lejtős fölűletből áll, hanem oly módon, hogy egy magassági irányban egyik vége felé emelkedő élű késsel húzásszerű metszést végezünk, úgy hogy a metszési fölűlet sírna, i bordák által meg nem szakított metszési fölűletet képez. A találmány tárgya a csatolt rajzlapon példaképen egy kiviteli módozatban van ábrázolva. Mint a rajzból kitűnik, a húzómetszést végző kés éle az (a) kés hosszanti irányában a kés egyik vége felé emelkedik. A kés hátsó fölűlete a metszendő (e) csődarab, rúd vagy más hasonló tárgy befogadására szolgáló (b) szán vezetékét képezi, mely szán lényegében egy (f) szögvasból áll, és melyhez a kés metszőoldalán az egykarú (k) emelő csuklósan csatlakozik, mely arra szolgál, hogy a metszést folytonossá tegye és egy megfelelően kalibrált (1) vezetőtuskót visel. Ez a tuskó a csövet, ha azt a kés élére fektettük és ha az (f) emelő egyik végével összekötött (k) emelőt az (f) emelő másik végével kapcsolt (i) kengyelben lévő (m) csavar meghúzásával lefelé nyomjuk, szorosan a kés emelkedő élére szorítja. Az (f) szögemelőnek a szóban lévő kiviteli módozatnál a kés hátára (g) vezetőgörgői vannak alkalmazva, hogy az (a) kés és az (f) emelő között föllépő súrlódást kisebbíthessük. Ha már most a (b) szánt illetőleg az elvágandó (e) csövet az (a) késen eltoljuk, minden magyarázat nélkül világos, hogy az (a) kés éle húzómetszést végez, mikor a csődarab a kés élének legmélyebb pontjától kezdve a kés élének legmagasabban fekvő pontja felé mozog, minek következtében a csövet egyetlen metszés által vághatjuk el és oly metszésfölűletet kapunk, melyet semmiféle borda sem szakít meg. A metszést legczélszerűbben oly módon létesíthetjük, hogy a helyzetváltoztatás közben a két együtt működő rész egyikének, tehát vagy az (a) késnek, vagy az (e) csőnek, forgómozgást kölcsönözünk. Ekkor a kés élének legmélyebb pontjára szorított csőre az emelkedő él hatni fog és miután