20818. lajstromszámú szabadalom • Központi kezelésű önműködő viharágyú-hálózat

- 5 -sel. A központban azonkívül egy-két erős | (r) elektromos telep van elhelyezve és ezeknek sarkaiból annyi áramkör indul ki. a hány gomb van az (n) asztalon. Mindegyik áramkörbe egy (p) zárógomb és egy (o) jeladó van kapcsolva. Valamelyik (p) zárógombnak megnyomása esetében tehát a hozzátartozó áramkör záratik és az ezen áramkörbe kapcsolt (o) jeladó működésbe jön. Legyen például a rajzon (c)-vel jelölt jelfogó az. mely az (o) jeladóval együtt működik, és legyen ezen (c) jelfogó a (P)-vel jelölt viharágyú (s) helyi telepének áramkörébe iktatva. Az áramkör a fönt leírt módon az (a) mozsáron van átvezetve és ennek lőporterében a (c5 c5) gömböcskék között meg van szakítva, A hálózat kezelése és az egyes viharágyúk működése a következő: Ha a központban lévő fölügyelő a hálózat valamely (P) ágyúját el akarja sütni, akkor az (n) asztalon lévő térképen megnyomja az illető ágyúnak megfelelő (p) gombot, miáltal az ehhez tartozó áramkör záratik és az áramkörbe kapcsolt (o) jeladó működésbe jön. Az (o) jeladó működésére az összes ágyúkon lévő jelfogók közül csakis az illető (P) ágyún lévő (c) jelfogó reagál, úgy hogy ez zárja az (s) helyi telep áramkörét és szikraképződést idéz elő az (a) mozsár lőporterében. Ennek következtében az (a) mozsárban lévő lőpor meggyúl és a mozsár elsül. A mozsárból a fölötte lévő üres (d2) töltőcsészén és a (h) hangtölcséren át rohanó gázok első sorban fölnyitják a (hl) csapóajtót, melybe a (h4) kampó belekapaszkodik. Ugyanekkor a lövés visszahatása következtében az (a) mozsár a (b) állványban lefelé mozog és fölbillentvén a (c3) emeltyűt, a (c2) pálcza föllökése által depolározza a (c) jelfogót, miáltal az áramkör megszakad és a szikraképződés megszűnik. Ugyancsak az (a) mozsár lefelé való mozgása idézi elő az (a4) könyök segélyével a (g) záró kikapcsolását, vagyis a (d) töltőkerék szabaddá tevését. A (d) töltőkerék ennélfogva az (fl) dob kötelére akasztott súly hatása következtében elfordul, miáltal a (k) töltőpapucs alatt lévő és lőporral telt (d2) töltőcsésze közeledik az (a) mozsárhoz. A benne lévő lőpor kihullását fölül a (k) töltőpapucs karimája, alul pedig az (1) töltőfenék és később a (bl) födőlemez akadályozza meg. A (d) töltőkerékkel együtt a reáerősített (i3) szánkó is elfordul és lejtője segélyével a fönt leírt módon kikapcsolja a (h4) kampót, úgy hogy a (hl) csapóajtó ismét elzárja a (h) hangtölcsért, melyből időközben az összes fejlődő gázok eltávoztak. Ugyancsak a (d) töltőkerékkel együtt fordul el a (d5) csillag, mely a (g) zárat (g3) peczkénél fogva leszorítva tartja. Midőn' azonban a (d5) csillag egy szegmentje elhagyja a (g3) peczket, a (g) zár fölszabadul és a (gl) rúgó által fölfelé nyomva beugrik a (d) töltőkeréknek éppen fölötte elhaladó (d4) furatába. Ugyanekkor ért azonban a lőporral telt (d2) töltőcsésze az (a) mozsár furata fölé és tartalmát kiüríti ezen furatba, evvel egyidejűleg egy üres (d2) töltőcsésze ért a (k) töltőpapucs alá és megtelik lőporral. A lesülyedt (a) mozsarat az (a3) rúgó visszalökte eredeti állásába. A (d) töltőkerék a (g) zár segélyével rögzítve van és így az ágyú újra lőkészenlétben van. A központban mindaddig működtethetjük az ágyút, míg az (fl) dob kötelére akasztott súly el nem éri legalacsonyabb helyzetét és a (kl) lőportartó ki nem ürül. Ekkor a súlyt az (fl) dob kötelének fölgombolyitása által fölhúzzuk és a (kl) lőportartót lőporral újból megtöltjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központi kezelésű önműködő viharágyúhálózat, melynél az (m) központ oly módon áll az egyes (P) viharágyúval kapcsolatban, hogy az (m) központ (r) elektromos telepének külön áramköreibe egy-egy elektromos távolhatásra képes (o) jeladó van beiktatva és a (P) ágyúk helyi telepének az (a) mozsár lőporterében megszakított helyi áramkörébe oly (c) jelfogók vannak bekapcsolva, melyek mindegyike az (m) központ egy. és csakis egy jeladójának működésére reagálnak oly módon, hogy a megfelelő (o) jeladónak a központban való működésbe hoza-