20818. lajstromszámú szabadalom • Központi kezelésű önműködő viharágyú-hálózat

Megjelent. 1901. évi márczius hó 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20818. szám. XII». OSZTÁLY. Központi kezelésű önműködő viharágyú-hálózat. ULRICH GYÖRGY TANÍTÓ SZTANISI'CSBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 8-ika. A viharágyúzás eredményes keresztülvi­telének főfeltétele abban rejlik, hogy a szét­szórtan fölállított viharágyuk közül mind­egyik a viszonyoknak megfelelő sorrendben és időpontban jöjjön működésbe. Ennek tu­datában az egymástól meglehetős távolság­ban elhelyezett viharágyuk közötti közlés lehetővé tétele czéljából bizonyos jeleket állapítottak meg, ezek azonban nem vezet­tek czélhoz már azért sem, mert a kellő eredmény csak úgy mutatkozik, ha a vihar­ágyúzás teljesen egyöntetűleg, egy fejből kiinduló terv alapján és pillanatnyi pontos­sággal vitetik véghez. Közel fekszik tehát a gondolat, hogy egy bizonyos területen lévő összes viharágyuk egyetlen központból és oly egyén által hozandók működésbe, a kinek helyzeténél fogva úgy az egész kör­nyék fölött, valamint a légköri alakuláso­kon a kellő áttekintése megvan. Ezen gon­dolat képezi a jelen találmány alapját, mely egy központból kezelhető viharágyúháló­zatra vonatkozik. Mint az egy központból való kezelés folyománya, a jelen találmány­nál még az ágyuknak önmaguktól való meg­töltése és lőkészenlétbe való helyezése is ke­resztül van víve, a mennyiben az egyes ágyuk oly szerkezetűek, melynél fogva azok a központból való elsütés után önműködően megtöltetnek a kellő mennyiségű lőporral és azután szintén önműködő módon lőké­szenlétbe helyeztetnek. Az egy központból való kezelés keresz­tülvitele czéljából a jelen találmány a már ismert Marconi-rendszerű drótnélküli elek­tromos távolható - készüléket alkalmazza, melynek működése a Herz-féle szikrahullá­mok fölhasználásán alapszik. A viharágyúkkal megrakott terület egy kimagasló pontján emelt központi torony külső oldalán ugyanis a viharágyúkkal egyenlő számú jeladó (Righi-féle oszczillá­tor) van elhelyezve, míg az egyes vihar­ágyúkon ezen jeladóknak megfelelő jelfo­gók (coherer) vannak elrendezve. Mindegyik jeladó készülék más-más jelfogóval műkö­dik össze, úgy hogy valamelyik jeladó mű­ködésbe való hozatalára csakis egy bizo­nyos jelfogó reagál, mi által lehetővé van az téve, hogy a központban lévő fölügyelő csakis a kivánt jelfogót, illetőleg ezen jel­fogó által a kivánt viharágyút hozza mű­ködésbe. A viharágyúknak a jelfogók segé­lyével való elsütése oly módon van lehe­tővé téve, hogy a jelfogó helyi telepének áramvezetéke az ágyú lőporterén van átve­zetve és itt két egymáshoz meglehetős kö­zel fekvő gömbnél megvan szakítva. A jel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom