20810. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet kerékpárok számára

Megjelent 190Í. évi márczius hó 23-án. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20810. szám. XX/c. OSZTÁLY. Hajtószerkezet kerékpárok számára. KÓSCH REZSŐ GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 24-ike. Jelen találmány tárgyát oly hajtószerkezet képezi kerékpárok számára, mellyel egyrészt az eddigi kerékpároknak lejtős útakon való haladásnál érezhetővé váló hátrányait beszüntetjük és másrészt a kerékpárt könynyebben hajthatjuk, ill. bizonyos meghatározott munkakifejtésnél nagyobb sebességet érünk el, mint az eddig szokásos hajtószerkezetekkel. A jelenleg használatos kerékpároknál, melyeknél a hajtás a pedálforgattyúk szakadatlan forgatása által történik, ez utóbbiakat minden fordulatnál két holt ponton kell áthajtani. Ennek természetes következménye az, hogy a holt pontokban vagy ezek közelében oly munkát fejtünk ki, mely egyáltalában nem, vagy csak igen csekély mértékben fordíttatik a kerékpár előmenesztésére, a mennyiben ezen munka, ill. ennek jelentékeny része nyomás, ill. húzás alakjában a pedálforgattyú forgáspontja felé hat és nem eredményez forgató nyomatékot. Elméletileg, vagyis eltekintve a súrlódástól és a légellenállástól, a forgató nyomaték az egység hosszaságú pedálforgattyúnak csak vízszintes állásánál egyenlő a hajtóerővel; ezen állástól fölfelé és lefelé pedig a forgató nyomaték folyton csökken, úgy, hogy az a vízszintes iránnyal képezett 60°-nál csak az erő felével, a forgattyú függélyes állásánál pedig zéróval egyenlő. A forgattyú tehát fölül és alul 30°, tehát összesen 60°-nyi utat tesz meg, mely alatt a forgató nyomaték kevesebb, mint a hajtóerőnek fele és fokozatosan zéróig csökken, míg a hátsó félkörben a forgattyú még további 180°-nyi útat kénytelen megtenni, melyben a láb oly munkát fejt ki, mely forgató nyomaték gyanánt egyáltalán nem érvényesül. Egy további hátránya az eddigi hajtószerkezeteknek abban áll, hogy a forgattyú hossza, mely hossznak fokozásával a hajtást az emeltyűkar elmélete alapján meglehetne könnyíteni, igen szűk határok közé van szorítva, a mennyiben a forgattyút csak oly hosszúra szabad méretezni, hogy egyrészt a láb a körforgást elvégezhesse, másrészt a forgattyú a földhöz ne ütődjék. Ezen hátrányok beszüntetése czéljából, melyek különösen akkor válnak érezhetőkké, ha a kerékpárt lejtős útakon kell fölhajtani, megkísértették oly hajtószerkezetek elrendezését, melyeknél a pedálforgattyúk körül forgatás helyett föl és alá lendíttetnek. Ezen szerkezetek azonban oly bonyodalmasak, megbízhatatlanok és nehézkesek voltak, hogy "srzok a gyakorlatban nem tud-