20767. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rajzoknak végtelen szövetekre való nyomtatására

Meg-jelent 1901. évi márczins hó 19-én. A1AÜY. SZABADALMI RlR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20767. szám. XIV/e. OSZTÁLY. Eljárás rajzoknak végtelen szövetekre való nyomtatására. HOZ ADOLF GYÁROS RORSCHACHERBERGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 május hó 26-ika. A találmány tárgya egy eljárás rajzoknak végtelen kartonszövetekre vagy papírcsíkokra vagy más hasonló anyagra való nyomtatására, mely az erre a czélra eddig használt eljárásoktól elvileg abban tér el, hogy a nyomtatásra nem használunk úgy, mint eddig, vésett vagy reliefszerűen kidomborodó mintával biró hengereket, hanem sima, csupán csak kémiai úton kezelt fémhengereket, melyek, ha az kívánatos, a szokásos enyv- vagy kőanyagréteggel lehetnek bevonva. Az ismeretes szövetnyomtató eljárásoknál reliefszeríí modelekkel (kézi nyomtatás) vagy mélyen bevésett lemezekkel (lemeznyomtatás), vagy végül épp úgy mélyen bevésett hengerekkel (hengernyomtatás) dolgozunk, illetőleg visszük át a rajzot a szövetre. Hasonló módon megy végbe a tapéták nyomtatása is. Ellenben az ismeretes kővagy zink-nyomtatási eljárásoknál kő- vagy fémlemezei használunk, melyeken a mintát sem reliefszerűen, sem vésés által nem állítjuk elő, hanem tisztán kémiai úton, fejlesztés, impregnálás stb. által létesítjük. A nyomtatás kivitele a szövetnyomtatásnál úgy a mint a rajz átvivő is mechanikai úton állíttatik elő, mechanikai úton megy végbe, ellenben a kőnyomásnál épp úgy, a mint a mintaátvivő kémiai úton állíttatik elő, a nyomtatásra használt anyag mechanikai be- és elvezetésétől eltekintve, tisztán kémiai folyamat. A szövetnyomtatásnál az átvivő előállítása lényegében véve három különböző úton történhetik: Véső segélyével kivéshetjük (kézi vésés), az úgynevezett molettálás szerint pozitív vagy negatív alakban besajtolhatjuk és az úgynevezett pontográf-eljárás szerint a nyomtató fölületet födő védő lakkréteg megfelelő levakarása után kimarathatjuk, tehát mind a három folyamat lényegében véve mechanikai folyamat. Ellenben a kőnyomtatás, mint az Senefelder találmánya által ismeretessé vált, lényegében véve kémiai eljárást használ. A szóban lévő találmány elvben pontosan ezt a Senefelder-féle vagy kémiai eljárást követi, de a szövetnyomásnál használt mechanikai segédeszközöket (fémhengereket és nyomtató gépeket) használja, különben pedig és lényegében (a szín karaktere és fejlesztése tekintetében) a maga útját (a Senefelder-féle eljárást) követi. A szövet nyomtatásánál használt festékeket az jellemzi, hogy csiriz-, glutén- vagy gummioldatok segélyével sűrített, t. i. nyomta-