20740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás linoleum-mozaik előállítására

Megjelent 1901. évi márczius hó 18-án. MAGY. jg| KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 20740. szám. xi/g. OSZTÁLY. Eljárás linoleummozaik előállítására. KLIC KÁROLY FESTŐMŰVÉSZ BÉCSBEN ÉS DR

POPPE OSZKÁR, A «DEUTSCHE LINÓLEUM- & WACHSTUCH-COMPAGNIE» VEZÉRIGAZGATÓJA BEBLIN MELLETTI RIXDÖRFBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 18-ika. A linoleummozaik eddigi előállítási módozatainál, a mennyiben azok különféle szinü szalagok, lemezek vagy más efféléknek valamiféle mintává való egyesítésén alapulnak, vagy semmiféle kötőanyagot nem használnak és az egyes részeket csak nyomás és meleg segítségével kötik össze, vagy pedig a linoleumanyagtól különböző idegen kötőanyagot, pl. enyvet, alkalmaznak. Az első esetben az a hátrány, hogy hajlításra való igénybevételnél, mety a teker csekben való raktározásnál, a szállításnál és a lerakásnál föllép, az ilyen módon előállított inlaid-linoleum a hézagokban törik. Ezen készítmény egész szerkezete tehát nem olyan szilárd és tartós, mint a közönséges nem mintázott vagy gránitszerű linóleumé. Ez a hátrány lényegesen csökkentette az anyagban való mintázás értéket szemben az egyszínű linóleummal. Olyan linoleumfajok előállítása, melyeknél valamely a linoleumanyaggal idegen alkatrészt használnak kötőanyag gyanánt, eddig az ezzel járó hátrányok folytán a kísérleti stádiumot túl nem lépte. Mindezek a hátrányok elkerülhetők, ha kötőanyag gyanánt linoleumczementet, azaz olyan anyagot használunk, mely az egyes parafa- és festék részecskéket egymás között is összeköti. Ez által egészen homo-I gén anyagot kapunk, mely semmiféle a linóleum fogalmától idegen anyagot nem tartalmaz. Minthogy azonban a linoleumczement szilárd anyag, a gyakorlati kivitel czéljából azt folyékony vagy legalább is pépszerű halmazállapotba kell hoznunk. Tekintve, hogy a jó linoleumczement nem olvad meg, hanem magasabb hőnél bomlik és semmiféle oldószerben tökéletesen fel nem oldódik, jelen találmány ! ivitele czéljából a czementet először is illó oldószerekben (alkohol, í terpentinolaj, benzol, petróleum, szénkéneg vagy más efféle) vagy ezek elegyeiben föl| duzzasztjuk és az így kapott kocsonyás i anyagot mechanikai úton emulzióvá aprítjuk. Ezzel a kötőanyaggal bekenjük a friss, linoleummasszát és a két darabot, mint a közönséges enyvezésnél, nyomással egymásra sajtoljuk. A kötés az illó alkatrészek elpárologtatása útján kezdődik meg. Az így előállított inlaid-linoleum azután további földolgozás czéljából már kezelhető.