20729. lajstromszámú szabadalom • Göngyölés indukcziós mótoroknak és az áramforrással összekapcsolt része és fegyverzete számára

a vezetékhálózattal való összeköttetés kivételeivel egymással semmiféle összeköttetésben nem álló göngyölésből van képezve. A két göngyölési rendszer mindegyike önönmagában egy önálló egy vagy több fázisú rendszerré van egyesítve oly módon, hogy minden egyes rendszer önönmaga a másik rendszertől függetlenül, és pedig a kisebb sarkszámmal működik. A mellékelt rajznak 1. ábrája egy két-, illetőleg négysarkú egyfázisú motornak áramútját sematikusan tünteti föl. Az (a) csévecsoport állandóan a vezetékhálózatba van kapcsolva és az áx-amot folyton ugyanazon irányban vezeti; az (a) csévecsoporttól független (b) csévecsoport ellenben a (c) átkapcsoló segélyével akként kapcsolható a hálózatba, hogy azon az áram az (a) csévecsoport áramával megegyező vagy ellenkező irányban folyik át. Az első esetben az erővonalak a belső gyűrűzonában szakadozott vonalakkal föltüntetett nyilak irányában haladnak a motorban, a mikor is két (n) és (s) sark létesül. A második esetben, vagyis az átkapcsolás után a mágneses erővonalak azonban a külső gyűrűzonában pontvonalkázottan föltüntetett nyilak irányában fognak haladni, a mikor is négy (n', s', n', s') sark jön létre. A 2. és 3. ábrák ugyanezen elrendezést egy két-, illetőleg négysarkú háromfázisú motornál való alkalmazásban tüntetik föl. Az egjanással összekötött (a) csévék az állandóan a hálózatba bekapcsolt csévecsoportot alkotják, míg a (b) csévék egyenként külön-külön kommutálhatók vagy fázisban kicserélhetők. A mint a 3. ábrából látható, háromfázisú motornál a (b) csévecsoport csévéit kommutálás helyett a fázisokban fölcserélhetjük, míg az (a) csévecsoport, mint előbb, állandó kapcsolásban marad. A négysarkú kapcsolásnál a csévék az áram útját illetőleg épp úgy vannak kapcsolva, mint a 2. ábrában és az áramnak ugyanazon fázisban a négy (n', s', n', s') sark ugyanazon pontokban keletkezik, mint az 1. ábrában föltüntetett esetben. Ha már most ebből a kétsarkú motorra akarunk áttérni, a (b) csoportnak három szorítóját akként kapcsoljuk be a hálózatba, hogy minden egyes kábel a hálózatnak más ágával legyen kapcsolva, mint a négysarkú kapcsolásnál. Ez által két ugyanazon fázishoz tartozó cséve mindig egymás mellett fog feküdni és a két (n, s) sark az áramoknak ugyanazon pillanatnyi értékénél oly állásokat foglal el, melyek a négysarkú kapcsoláshoz képest fél cséveszélességgel el vannak tolva. A 3. ábrában a belső gyűrűzona az ezen kapcsolásnál létesülő sarkképzést és erővonalak menetét láttatja. Ily módon lehetővé válik a (b) csoport csévéit is állandóan valamely csomóponthoz kapcsolni és a motorból kivezető az eddigi elrendezéseknél nagyobb számban szükséges kábelvégek számát redukálni. Ez által ugyanis a motorból kivezető kábelek számát hátra redukálhatjuk. A már ismeretes göngyölésekkel szemben a jelen találmány tárgyát képező göngyölés a következő lényeges előnyöket biztosítja. Minthogy az áram a tekercselés egy részén folyton átfolyik és így az átkapcsolásnál meg nem szakad, az átkapcsoló kontaktusoknál föllépő szikrázás tetemesen csökken, még pedig nemcsak azért, mert csak a fél mótorenergia kapcsoltatik ki, hanem mivel a párhuzamosan és állandóan bekapcsolt (a) csévecsoport az átkapcsolás pillanatában az egész energiát fölveszi, úgy hogy a megszakítási pontokban jelentékenyebb potencziálkiilönbség föl sem léphet, mivel a kikapcsolt (b) csévecsoportban a még üzemben lévő csévecsoportok által ellenelektromotorikus erők indukáltainak. Ezenkívül a primér berendezésre gyakorolt reakczió is jelentékenyen csökken, mivel valóságos árammegszakítás egyáltalán be sem következik és daczára az egyik résznek az elindító ellenállás egyidejű működtetése közben való megszakításának, az áramfogyasztás állandó mértéken tartható meg. Magától értetődik, hogy az indukált résznek, melyet a következőkben ((fegyverzetnek)) akarunk nevezni, oly göngyöléssel kell