20726. lajstromszámú szabadalom • Földalatti villamos vezetékek
A kábeleket vagy szigetelő burkolattal, | vagy anélkül helyezhetjük a csövekbe. Az utóbbi esetben ezeket az 5—8. ábrákban föltüntetett módon központosítjuk a csőben. A kábelnek az azt körülvevő csőben való központosítását és a csőtől való elszigetelését üvegből, porczellánból vagy más szigetelő anyagból készült (e2) testekkel érjük el, mely szigetelőtestek sugárirányú toldatokkal vannak ellátva és ezen toldatok segélyével a cső belső falát érintik; ezen toldatok gummigyűrűk fölvételére szolgáló hornyokkal bírnak, mely gyűrűk a cső belső falához szorúlva, a csővezeték rázkódtatásainak az izolátorokra és az áramvezetőre való átszármaztatását megakadályozzák. Nagyon magas feszültségű áramoknál ezen (e2) szigetelőtestek még egy szigetelőanyagból készült csőalakú (1) betéttel vannak ellátva (1. 5. ábra), mely sokkal hosszabb, mint az (e2) test és az áramnak a (c) izolátorokon keresztül a csőbe való átáramlásának. veszélyét elhárítja. A csöveknél valamivel hosszabb áramvezetőrészek végei (f) csavarmenetekkel vannak ellátva (1. 3. és 7. ábra) és ezen áramvezetőrészek a csavarmeneten túl hengeres (g) rézpeczkekben folytatódnak, melyeknek átmérője az áramvezető átmérőjének körülbelül 1 ji része. Ezen toldatok 15 mm. és nagyobb átmérőjű vezetékeknél használtatnak és arra valók, hogy a vezetődarabokat pontosan a szükséges hosszra hozhassuk. Az egyes áramvezetőrészek forrasztás útján köttetnek össze egymással. Ezen czélból minden összekötési helynek (f) csavarjait egy öblös (h) bronztokkal kötjük össze (1. 1., 3. és 7. ábrát), melyen egy (z) beöntési nyílás van. Ha a (h) tokot a jobb és bal csavarmenettel ellátott áramvezető végekre csavarjuk, akkor a (g) peczek végei az áramvezetők végeihez szoríttatnak. Ezen (g) peczkek, valamint az (f) csavai végek és a (h) tok belseje ónozva vannak. A (h) tok belsejét az összeköttetés létesítése után, magas hőfokú folyékony ónnal töltjük ki úgy, hogy az illető részek teljesen biztos és állandó összeköttetést nyernek, a mi a villamos áramnak nagy keresztmetszetet nyújt. Hogy a (g) peczkek az ónnal jobban érintkezhessenek, azokba vagy hornyokat esztergályozunk, vagy pedig bordákkal látjuk el. Miután a forrasztás és a csőrészek összeköttetései elkészültek, az áramvezető és a csőburok között lévő térbe betöltjiik a szigetelő anyagot. Kerek és 15 mm. átmérőnél kisebb fémrudakból készült vezetéknél az összekötés egyszerűen csavaros karmantyúkkal történik, a mikor is ezen rudak végei előzőleg ónoztatnak és a hol a már létesített összeköttetés után, az egyes részek az ón olvadási pontján túl hevíttetnek és esetleg olvadt ón ráöntése által egy egésszé köttetnek össze. A csöveknél használandó szigetelő töltőanyagúi szénhydrogénekből álló keverék ajánlható, mely lényegében terpentin, ásvány vagy méhviasz és ásvány vagy terpentinolajból áll, mely utóbbi adalékok menynyiségükhöz képest a massza ruganyosságát befolyásolják. Aramelágazások létesítésére a csövekbe az illető helyeken, mint már említettük, T alakú darabokat iktatunk (1. 9—13. ábrák). Az (a') toldatok hossztengelyének meghoszszabbításában az áramvezetőbe egy vörösrézpeczket csavarunk, melynek fölső vége szintén csavarmenettel van ellátva és egy (c') anyacsavar segélyével az áramot elvezető kábellel köttetik össze. Ezen összeköttetést is forrasztás által tökéletesebbé tehetjük. Az áramvezetékeket példáúl alacsony feszültségű, váltakozó áramú berendezéseknél két vörösrézrudacskával is lehet készíteni, melyek közül az egyik hengeres és tömör, a másik pedig csőalakú és hol a tömör rúd a csőalakúba van betolva és mindkettő a zománczozott csőbe van helyezve. A három résznek egymástól való elszigetelése az egyes rudakra fölhúzott, alkalmas anyagból készült gyűrűkkel történik. A csőalakú vezetőről való áramelvezetés egy rézből készült (d') pánt segélyével történik (1. 11. ábra), melyet a csőre forrasz-