20719. lajstromszámú szabadalom • Újítás marólugoknak és ammoniáknak közvetlenül elektrolyzis útján való előállítására szolgáló eljárásokon

nagy akadályokba ütközik annak elrendezése a nagybani üzemnél. Van tehát az ezen proczesszus alapján berendezett gyáraknak okuk arra, hogy a csak sok nehézség fáradságos legyőzése és nagy fináncziális áldozatok árán elért eredményeiket lehetőleg titokban tartsák. A mennyire ismeretes, ezen gyárak kizárólag csak (K Cl)-ot dolgoztak föl ez ideig, mivel a (Na Cl) elektrolyzise kevésbbé nyereséges, a mennyiben a (K)-nak jelentékeny nagyobb vegy- illetve atomsúlya van, mint a Na-nak és e mellett a (Na, OH) sokkalta alacsonyabb áron kél el, mint a (K OH). Azonban a marókálinak könnyű oldhatósága és nagy vegyrokonsága folytán a marókálilúgnak előállítása elektrolytikai úton kivétel nélkül csak a következő három föltétel mellett sikerült: a) Ha az elektródok között finoman lyukacsos és nagy belső ellenállással bíró válaszfalakat, diafragmákat alkalmaztunk. Ezen diafragmáknak az ionokat általában át kell bocsátani, azonban a katód- és anódfolyadékok mechanikai összekeverését mégis abszolúte meg kell akadályozniok, valamint a (Cl), maróalkáliák és a föllépő hőmérsékek behatásaival szemben változatlanoknak kell lenniök és a törés ellen elegendő szilárdsággal kell bírniok. Ezen czélra a gyakorlatban leginkább erősen égetett porczellánanyagból való lemezeket használnak, melyeknek falvastagsága legalább 5 mm., úgy hogy ez által a folyadékban legalább 3—5 volt-feszültség áll elő. b) Ha az alkálifémek csak olyan elektrolytsóinak vizes oldatait használtuk, melyeknek anionjai, az elektronegativ savcsoportok, az elektrolyzis folyama alatt elillanak, vagyis az oldhatatlan, illetve nehezen oldható anódokon fölszabadulnak és ott gázalakban eltávoznak. Ez okból a nagybani üzemnél elektrolytsók gyanánt csak a (K és Na)-nak tiszta vagy elegendően kitisztított (raffinált) és olcsó chlórvegyületei, első sorban pedig a drága (K Cl) és csak aztán az olcsó (Na Cl) (konyhasó, kősó) jöhettek kérdés alá. c) Ha oldhatatlan, illetve nehezen olvadó anód-anyag gyanánt, mivel a platina (Pt) magas ára miatt a nagybani üzemnél nem jöhet tekintetbe, csak lehetőleg tiszta, tömött és mesterségesen préselt szenet sikerült alkalmaznunk. Jóllehet ezen szén a Cl-nak kémiai hatásával szemben általában véve változatlan, mégis ezen gázból nagy mennyiséget abszorbeál és megsűrít, minthogy a szén eszményi tömött alakban nem állítható elő; mivel ezenkívül különösen a sarkon egyidejűleg kiváló oxygén (0) a szénre (C) szénoxyd (CO) és szénsav (C02

) képződése mellett hat, az ilynemű anódok a lyukacsosságuk következtében beálló belső elgázosodás folytán csakhamar elmállanak é8 az időelőtti mechanikai elbomlás salaklerakódást eredményez. Jelen találmány elvileg az összes ilynemű, ezen három föltételt különböző elvek szerint kielégítő, a gyakorlatban egyedül eredménnyel alkalmazható elektrolytikai eljárásoktól a következőkben különbözik: al) Abban, hogy a jelen találmánybeli eljárásnál a nagy belső ellenállású diafragmákat elkerüljük, úgy hogy a folyadékban előálló feszültségek, ezen elektrolyteknek, tehát a (KC1 és Na Cl)-nak konczentrált vizes oldatokban való alkalmazása mellett, itt legföljebb 1 voltot tesznek ki. bl) Abban, hogy oldható anódokat alkalmazunk, melyeknek alkotó féméi elektrolytikai szétbomlásuk (ionisatio) folytán az anionokkal oly sókat képezhetnek, mel}T sók elektrolytben oldhatatlanok, illetve nehezen oldhatók. Az áram tehát itt az anionokat, melyek magukban véve illók is lehetnek, a sarkon nem teszi szabaddá, sőt inkább az anódfémekkel, melyek a fokozatosan előhaladó ionizáczióban természetesen maguk is megtámadtatnak, lassanként oly sókká egyesíti, melyek tulajdonságaik, oldhatatlanság, illetve nehezen oldhatóság, nagy fajsúly folytán többé vagy kevésbé finoman elosztott csapadék alakjában az elektrolytből kiválanak. cl) Abban, hogy elektrolytsók gyanánt majdnem korlátlanul használhatjuk az alká-