20700. lajstromszámú szabadalom • Újítás komplex kénérczek kezelésére szolgáló eljáráson

Megjelent 1901. évi márczius hó 15-én. A 7 MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 20700. szára. Xlld. OSZTÁLY Újítás komplexkénérczek kezelésére szolgáló eljáráson. KIRKPATRICK PICARD HUGH FITZALIS VEGYÉSZ LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 augusztus hó 8-ika. Jelen találmány tárgya az úgynevezett :omplex kénérezek kezelésére szolgáló eljáráson eszközölt újításra vonatkozik. A nevezett kénérezek főalkatrészei tudvalevőleg: izink, ólom, arany, ezüst és kén. Az ilyen rezeknek kezelésére már többféle eljárást noztak javaslatba, de mindezek aránylag Irága eszközökkel voltak foganatosítandók, gy pl. elektromos úton, vagy drága adalésk segélyével. A jelen találmánybeli újítás szerint egyzerű és magokban véve ismeretes reakeziók innék alkalmazásba, de a találmány éppen zen ismert reákezióknak új gyakorlati alkalmazásában áll. A jelen újítás szerint az érczeket előbb porrá zúzzuk, azután lángálló kemenczében oxidáló pörkölésnek tesszük ki, oly czélból, hogy lehetőleg sok ólom- és czinkoxid és kevés szulfát képződjék. A pörkölés közben fejlődött kénes gázok összegyűjthetők és bármely ismeretes módon fölhasználhatók. A közönséges pörkölési folyamatoknál nem lehet a jelenlevő ólomszufidot mind átalakítani ólomoxyddá; ezen hátrány kiküszöbölése végett a jelen találmány szerint az érezhez, első pörkölés után, de még a lángálló kemenczében szénport, vagy más széntartalmú anyagot elegyítünk, s ezt a keveréket a szulfátoknak lehetőleg szulfidokká való szétbontása végett újból hevítjük. így az ólomszulfidnak nagy része ólomoxiddá alakúi s a még visszamaradó ólomszulfát gyakorlati szempontból már nem jöhet tekintetbe. A használandó széntartalmú anyagok mennyisége mindig az érezek összetételétől függ, azonban ritkán haladja meg a kezelendő éreznek 10 százalékát. Az érczet ily módon való pörkölése után a lángálló kemenezéből kivesszük és újabb adag kőszénnel, faszénnel, vagy hasonló redukáló anyaggal keverve, retortában vagy boltozott kemenczében magas hőmérsékletnek tesszük ki, úgy azonban, hogy a lángok a kezelés alatt álló ércczel közvetlenül érintkezhessenek. Igen alkalmas e czélra pl. a közönséges czink-desztilláló kemencze. Ezen második kezelés eredménye fémes czink és fémes ólom. A czinket a magas hőmérséknél gázalakban kapjuk s ezt szokásos módon fémmé kondenzáljuk, míg az ólom, arany, ezüst, vas és sziliczium visszamaradnak a retortában és csak azután olvasztatnak. Hogy az ólomnak a retortára gyakorolt romboló hatását megakadályozzuk, bitumentartalmú kőszenet alkalmazunk, még pedig tetemes fölöslegben, azaz jóval többet, mint