20695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különböző szinű elektromos fény előállítására
anyagnak szabad atomjaira hatnak, még pedig közönséges hőmérséklet mellett. A megejtett kísérletek szerint a halogénsók elemei, vagyis a jod, brom, chlor és fluor alkalmazhatók előnyösen a föntebbi czélra s ezek között is legmegfelelőbb a jod. mivel ez aránylag igen alacsony hőmérsékletnél disszocziál. Ezen eljárás szerint, ha pl. halvány vörös fényt akarunk előállítani, úgy a fényívbe nagy mennyiségű lithium-gőzt vezetünk be ionizált állapotban s emellett a higany-elektróda fölületét vízmentes lithium-jodiddal vonjuk be. Ha viszont fehér fényt akarunk előállítani, úgy aránylag csekély minőségű keverékét alkalmazzuk a lithium-jodidnak a nátriummal, vagy éppen lithiummal, vagy nátriummal és káliummal. Ha élénk kék szinű fényt akarunk előállítani, úgy indium-jodidot alkalmazunk, míg viszont ha sötét zöld fényt akarunk kapni, úgy thalJium-jodidot használunk és ismét sárga szinű fényárnyalattal bíró fény-ív előállítása végett kálium-jodidot alkalmazunk, ha pedig a sárga színnek egy másik árnyalatát kívánjuk létrehozni, úgy kálium-jodidot rubidiummal elegyítünk. Mint a föntebbiekből kitűnik, az ott megadott szinű fény előállítása alkalmával a higanyfényív sugara főképen csak a bevezetett anyagok gőzeinek' hordozója gyanánt szerepel, míg ha fehér fényt akarunk előállítani, úgy az ibolya-szinű, valamint a kék és zöld fénysugarakat maga a higany szolgáltatja és ezen sugarak rezgésének hullámhosszát mesterséges úton szabályozzuk a fényívhez vezetett anyagok segélyével. Czélszerű a poralakú jodidokat, vagyis általánosabban szólva, a fény színének módosítására szolgáló anyagokat a higany-elektróda vagy elektródák fölületén oly módon elhelyezni, hogy az utóbbiaknak tökéletes burkolása jöjjön létre, mert ha a higanyelektródák helyenként közvetlenül érintkezhetnek a fényívvel, úgy a fénysugár nem lesz egyenletes szinű. A megejtett kísérleteknél néha megtörtént, hogy az ily módon burkolt elektródák segélyével előállított fénynek vizsgálata alkalmával a spektrál-analizis képén a fény színének módo* | sítására szolgáló anyagok spektrum-vonalai igen erősek voltak. Ennek elkerülése végett a nevezett anyagokat közömbös anyagok [ hozzávezetése által úgyszólván meghígítjuk és ezen közömbös anyagok akkor töltik be i megfelelően czéljukat, ha a szokásos hő-i mérséklet mellett nem bomlanak szét. Legczélszerűbb kalczium-fluoridot alkalmazni, mivel az a halogen-sókkal szemben közömbös és azonkívül oly állékony, hogy azon hőmérsékletnél, mely a higanyfény-ív létrehozására szükséges, egyáltalában nem disszocziál. A fény színének megváltoztatására szolgáló anyagok és a közömbös anyagok menynyiségének megfelelő szabályozása által úgy a gyertya-fényt, mint a fehér-izzás fényét stb. tetszőlegesen utánozhatjuk. A burkolat átlátszóságának megóvására szolgáló halogen-sók csak akkor hatnak előnyösen, ha a fény-ív teljesen zárt csőben, illetve hüvelyben hozatik létre, úgy hogy i az említett sókhoz a légköri levegőben lévő nedvesség hozzá nem juthat, mert a halogénsók a nedvességet abszorbeálják, ennek következtében működésük rendetlenné válik. Ha mégis a halogen-sókat úgy alkalmazzuk, hogy azok a légköri nedvességgel szemben nincsenek tökéletesen elzárva, úgy a föllépő chémiai folyamatokat oly módon kell szabályozni, hogy azok által a burkolat átlátszósága vagy áttetszősége ne zavartassák meg. Ezt az által érhetjük el, ha a szín fényének módosítására szolgáló anyagokat kovasavas sók és különösen inetaszilikátok alakjában vezetjük be, mint pl. lithium-meta-szilikátot, SIOs Li2 . Ezen kovasavas sók a fényív hőmérsékleténél disszocziálnak, miközben a lithium, ha lithium-szilikát alkalmaztatott, a fény színének módosítását eszközli, míg a szabaddá váló szilikát-gyök megtámadhatja az üveget, azonban a gyökök chémiai aktivitása többékevésbé közömbösíttetik, mivel azok, mint föntebb említettük, ionizált állapotban vannak és így a bázisok kicserélése lép föl a szilikátok és a burkolat gyanánt alkal| mázott kemény üveg között, úgy hogy a
